Századok – 2008

BESZÁMOLÓ - Kálvinizmus a perifériákon. Vallás és társadalom európa perifériáin (Beszámoló a Debreceni Református Kollégiumban 2008. április 23-24-én rendezett konferenciáról) (Lévai Csaba) IV/1041

befolyásolták a porosz uralkodók vallási toleranciához való viszonyát. Frigyes Vilmos, a Nagy Választó (1640-1688) például mélységesen meg volt győződve kiválasztottságáról, s ez vezérelte akkor is, amikor a vesztfáliai békében (1648) elérte, hogy a cuius regio, eius religio elvét a kálvinista uralkodókra is kiterjesszék. A harmadik korszakot (II. Nagy Frigyes uralkodását, 1740-1786) pedig a vallási közömbösség határozta meg. Frigyes vallási szempontból kettős személyiséggel rendelkezett. Egyrészt hitt a predestinációban, ezzel egy időben azonban olyan munkákat is írt, amelyek általában is élesen bírálták a vallásos hitet, és amelyeket a pápa indexre tett. A szekció másik előadása Pásztori-Kupán István, a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet munkatársa nevéhez fűződött. Az előadó a vallási türelemre vonatkozó, a tordai erdélyi országgyűlésen 1568-ban elfogadott törvény hatásait vizsgálta. Természetesen ez nem egy modern értelemben vett vallási tolerancia megvalósulását jelentette, ám Pásztori-Kupán mégis úgy vélte, hogy a legnagyobb nyugat-európai országokkal, illetve a Magyar Királysággal összehasonlítva, Erdélyben a vallási tolerancia szellemisége érvényesült a 16. században és a 17. század legnagyobb részében. Erre bizonyságként azt említette, hogy azon fejedelmek emléke, akik hűtlennek bizonyultak ehhez a szellemiséghez, az illető fejedelmek által támogatott, saját egyházuk körében sem egyértelműen pozitív kicsengést kapott. Pásztori-Kupán úgy találta, hogy az erdélyi kálvinizmust nagymértékben a tolerancia és az adaptáció szellemisége hatotta át. A harmadik szekció (A kálvinizmus szerepe a magyarországi oktatásban és vallásos gyakorlatban) első előadója Péter Katalin a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének tudományos tanácsadója, a Közép-Európai Egyetem emeritus professzora tartotta A 17. századi Erdély szellemi atmoszférája: az iskolák a kálvinista fejedelmek uralkodása idején címmel. Péter professzor asszony szerint az erdélyi uralkodói magatartást Izabella királyné alapozta meg, s ebben az iskolák támogatása is fontos szerepet játszott. A kálvinista fejedelmek esetében az oktatásügy eme hagyományos támogatását még tovább erősítette a kálvinizmus lelkipásztorokkal kapcsolatos beállítottsága. Ez azt jelenti, hogy a lelkészek Erdélyben hagyományosan nagy társadalmi presztízzsel rendelkeztek. Ebben az is szerepet játszott, hogy sokan közülük külföldön tanultak, s ezeknek 98 százaléka vissza is tért Erdélybe tanulmányai befejezése után. Erdély talán legismertebb fejedelme, Bethlen Gábor is nagy személyes érdeklődést tanúsított az oktatásügy iránt, s a kálvinizmus nemzetközi hálózatát használta protezsáltjai külföldi támogatásának megszerzésére. A szekció másik előadása Graeme Murdock a Birminghami Egyetem docense, a magyarországi reformáció történetének elkötelezett kutatója nevéhez fűződött. Murdock, Az imádság gyakorlata a megreformált Magyarországon című előadásában azokat a vitákat elemezte, amelyek az 1640-50-es években a magyarországi református lelkészség körében zajlottak az imádság gyakorlásáról. Úgy találta, hogy e viták hátterében az „egyházi konzervatívok" és az „egyházi reformerek" szembenállása húzódott meg. Szerinte azonban e viták vizsgálata másfajta szempontból is hasznos. Az ezzel kapcsolatos forrásokból ugyanis arra vonatkozóan is fontos információkhoz lehet jutni, hogy milyen volt a magán-