Századok – 2008
BESZÁMOLÓ - Kálvinizmus a perifériákon. Vallás és társadalom európa perifériáin (Beszámoló a Debreceni Református Kollégiumban 2008. április 23-24-én rendezett konferenciáról) (Lévai Csaba) IV/1041
azonban egyértelműen arra mutatnak, hogy az európai gondolkodók túlnyomó többsége az ész korában is megőrizte keresztény hitét, s hogy a szentimentalizmussal összefüggésben, Rousseau szívből táplálkozó, érzelmi telítettségű vallásossága sokkal tipikusabbnak volt mondható a korszakban, mint Voltaire szkepticizmusa. Vagyis a felvilágosodás korának „igazi gyümölcseit" nem a vallási szkepticizmus megnövekedésében, hanem a trón és az oltár szövetségének meglazulásában, az egyéni és önkéntes jellegű vallásosság és a vallási türelem elterjedésében találhatjuk meg. Mindezek a változások pedig az európai és észak-amerikai kálvinista egyházakra is jelentős hatást gyakoroltak, mivel e tendenciákat körükben is jól meg lehetett figyelni. A nyitóelőadást a nyolc szekcióba szervezett további tizenhét felszólalás követte. Az első szekció (.Kálvinizmus és kisebbség) első előadását Iain Torrance, a Princetoni Egyetem teológiai szemináriumának professzora tartotta a református egyházi tagság értelmezéséről. Torrance professzor, ennek meghatározását különösen a kisebbségi helyzetben lévő egyházak esetében tartotta fontosnak saját identitásuk kijelölése szempontjából. A keresztség aktusát kiemelve rámutatott, hogy az, az egyházhoz tartozás szempontjából, kiemelkedő jelentőséggel bírt. Szerinte, a református tradícióban a „keresztség dinamikus, nem pedig mechanikus aktusként jelenik meg". Ez alapján pedig úgy vélte, hogy a református hagyományban el tudták kerülni az egyházhoz tartozás merev meghatározását, s azt nem elsősorban térbeli jellegű metaforaként értelmezték. A szekció másik előadója Gaál Botond a Debreceni Református Hittudományi Egyetem dogmatika professzora, a Hatvani István Teológiai Kutatóközpont igazgatója volt. Arra az érdekes jelenségre hívta fel a figyelmet, hogy az ellenreformáció sikeres előretörésétől kezdődően kisebbségi helyzetbe szorult magyarországi reformátusság, az ország összlakosságán belül elfoglalt arányaihoz mérten, jóval nagyobb szerepet játszott a történelmi Magyarország kulturális, tudományos és politikai életében, vagyis a kisebbségi, periférikus helyzet nem minden esetben járt egyértelmű háttérbe szorulással a fenti vonatkozásokban. A második szekció a Kálvinizmus, vallási pluralizmus és tolerancia Poroszországban és Magyarországon címet viselte. Ebbe is két előadás tartozott, amelyek közül az elsőt Barta János a Debreceni Egyetem Történelmi Intézetének professzora tartotta Tolerancia és közömbösség: vallás- és egyházpolitika a 17-18. századi Poroszországban címmel. Úgy találta, hogy Brandenburg-Poroszország 1613 után vallási szempontból nagyon sajátos helyzetben volt, mivel uralkodói a kálvini hitre tértek, míg alattvalóik többsége lutheránus maradt. A vallási tolerancia az uralkodók részéről tehát elkerülhetetlen volt, ám annak megvalósulása nagyban függött az éppen regnáló fejedelem személyiségétől és az adott történelmi szituációtól. Barta professzor ebből a szempontból három korszakot különböztetett meg. Az első szakaszban (a protestantizmus elterjedésétől 1640-ig) a politikai, nem pedig a hitbéli szempontok voltak a meghatározóak, amit például az is mutatott, hogy János Zsigmond választófejedelem nem hitbéli meggyőződésből, hanem Hollandia támogatásának megnyerése céljából tért át a református vallásra. Miután alattvalóit nem tudta meggyőzni arról, hogy kövessék ebben, 1614-ben egy vallási türelemről szóló törvényt bocsátott ki. A második szakaszban (1640-1740) már inkább a vallási szempontok
