Századok – 2008
MŰHELY - Buza János: Még egyszer a poltúrákról. Pénztörténeti tévutunkról helyes irányba IV/967
számos olyan fizetési eszköz forgott a Német-római Birodalomban, amelyeket Magyarországon, illetve részben még Ausztriában sem ismertek. Szerinte a 3 krajcárosok szintén azon pénzek közé tartoztak, amelyek ismeretlenek voltak Magyarországon és nem is fogadták el őket.12 1 A magyar határ menti térségekben természetesen nem keltettek meglepetést a 3 krajcárosok, csak éppen magyarul garas, németül pedig „groschen kaiserliches] geld" néven emlegették őket.122 Az is előfordult, hogy a magyar dénárt, a garast és a Batzent együtt sorolták fel egy 1585-ben kelt magyar nyelvű forrásban,12 3 a magyar nemesi és polgári renden lévő diákok ugyanis dénárral, a német anyanyelvűek pedig garassal és „Patzonnal" fizettek a csepregi tanítónak. A szomszédos Stájerországban nemcsak forgalmazták, hanem verték is a 3 krajcárosokat. A köznyelvben azonban csak garas, rontott változataikat pedig új garas néven emlegették.12 4 Az utólagosan elvégzett szakszerű minőségi próbák — éremképekre, köriratokra is kiterjedő — adatai megerősítik azt, hogy az 1617 és 1623 közötti „Groschen"-veretek 3 krajcárosok voltak. Az 1617. éviek még átlagban 21,5 mm átmérővel és 7 latos (437,5%c-es) ötvözetből készültek, az 1621-ben kibocsátottak viszont már csak 18-19 milliméteres átmérőjűek voltak, az ugyancsak kisebb 1623. évieket pedig 4 latos (250%c-es) elegyből állították elő. A minőségrontás minden jel szerint együtt járt a grazi verde termelékenységének növelésével, a garasnak nevezett 3 krajcárosok egy részét ugyanis nem a hagyományos kalapácsos veréssel, hanem hengeres pénznyomással állították elő.12 5 Nagy a valószínűsége annak, hogy a stájer, illetve az egyéb új garasok elég gyorsan ismertté váltak, és silány voltukból eredően zavarokat okoztak a határon túl, azaz a magyarországi pénzforgalomban is, ahol 1621-ben már a magyar-török kapcsolatokban is éreztették hatásukat.12 6 Stájerországban legkéván: Magyarország története 1526-1608. In: Magyarország története 1526-1686. Főszerk. Pach Zsigmond Pál, szerk. R. Várkonyi Ágnes. Bp. 1985. I. 688., 699. 121 „Cronen, Gold-Gulden, Creutz-Ducaten, und dergleichen goldenen Sorten, und dann im Silber die Reichsguldener, Philippi-Thaler, Silber-Cronen, Zehner, Zwey- und Drey-Kreuzerer in Ungarn nicht bekannt, und zum Theil auch in Oesterreich, ausser was von Kaufleuthen zu Aufwechsel geschehen, nicht genommen worden." Müntz-Bedencken des gewesenen Kayserl. Rats und Reichspfenningmeisters Zacharias Geizkoflers, d.d. lOten Mártii 1607. Hirsch, J. Ch..: DRMA. III. 291. 122 Huszár Lajos: Pénzforgalom és pénzértékviszonyok Sopronban. In: Dányi Dezső - Zimányi Vera: Soproni árak és bérek a középkortól 1750-ig. Bp. 1989. 55. 123 „Ismegh negiszer esik Orszagh Sokadalma az Varason, es akkor mjnden giermek, az kj fizetesen uagion, azok tartoznak az Scholamesternek kett-kett pénzt adny polgár renden ualok, az nemessek 4 peénzel, az Nemetek is egi egi garassal auagi egi Patzonnal." Oláh Mihály: A csepregi protestáns iskolamester évi jövedelme 1585-ben. Magyar Nyelv XXXV (1939) 123. A pénzneveket tartalmazó részletet idézte már: Farkas Sándor: Csepreg mezőváros története. Bp. 1887. 60. 124 Arnold Luschin von Ebengreuth: Das lange Geld oder die Kipperzeit in Steiermark. Mittheilungen des Historischen Vereines fur Steiermark XXXVIII. (1890) 48-49. 125 Hans Tauber: Beschreibung der steierischen Münzen, insbesonders der Kippermünzen aus den Jahren 1617-1623. Mittheilungen des Historischen Vereines für Steiermark. XXXVIII. (1890) 60-74. 126 Tóthi Lengyel Boldizsár a székesfehérvári bégnek írt „ az garas el vétele felől..." Levelét továbbította a bég a „vezérnek" és a budai kincstartónak, egyúttal megígérte, hogy a válaszról értesíti. Tóthi Lengyel Boldizsár levele Batthyány Ferenchez. Pápa, 1621. máj. 24. Magyar Országos Le-
