Századok – 2008
MŰHELY - Buza János: Még egyszer a poltúrákról. Pénztörténeti tévutunkról helyes irányba IV/967
sőbb 1623-ban vált nyilvánvalóvá, hogy sem a magyarok, sem a törökök nem fogadták el az inflációs vereteket, illetve a helyi zsoldosok is jó tallérokat követeltek.12 7 A Magyar Királyságban ugyancsak tisztában voltak azzal, hogy a monetáris zavarok átterjedtek a török hódoltság területére is. Ezt igazolja az 1622-ben tartott soproni országgyűlés végzése, amelyben „a török uralomnak alávetett népre" is gondolva határoztak úgy, hogy a 3 krajcáros garasok 4 magyar dénárt érjenek, az újak — a kisebbek — pedig arányosan kevesebbet.12 8 A határ menti pénzforgalomban garas néven minden bizonnyal ismertek voltak a 3 krajcárosok, annak azonban kicsi a valószínűsége, hogy a tizenöt éves háborút megelőzően tömegesen benyomultak volna az ország távolabbi területeire. Geizkofler véleményét ugyanis megerősíti az 1618. évi 19. törvénycikk, amelyik többek között a különféle német garasokat is megemlítette úgy, hogy „az országban azok sincsenek mindenütt forgalomban, hanem csak egy néhány vármegyében fogadják el" Őket.12 9 A későbbi kutatások, így az éremleletek összetételének vizsgálata várhatóan pontosabbá teszi a 3 krajcárosok és a velük egyező értékű 1/24 tallérosok — a tévesen polturáknak nevezett váltópénzek — hazai forgalmáról alkotott képünket. Kolozsvárott 1622 tavaszán — az imént említett soproni országgyűlést röviddel megelőzően — az erdélyi rendek részletesen foglalkoztak a pénzforgalommal és a pénz értékviszony okkal.13 0 Világosan látták, hogy a „sok rossz pénz ...az újonnan származott pótura miatt..." súlyos társadalmi feszültségek alakultak ki, és „az magyarországi uraink és atyánkfiai szükséges fogyatkozott állapotjokat" az erdélyieknél is kedvezőtlenebbeknek ítélték meg. Részben ezért határoztak úgy, hogy „indifferenter az, mely potura régi quantitásra vagyon veretve, négy-négy pénzbe mindenütt az erdélyi birodalomban elvétessék, azonkívül 1620, 1621, 1622 esztendőben, és ez után is az mely apró póturákot vernek, kik az régi póturánál sokkal kisebbek és vékonyabbak, az olyan apró póturákot két-két pénzbe vegyék el." véltár, Budapest; P 1314, A Batthyány család hercegi ágának levéltára, Missiles, Filmtár 4857. számú tekercs. 127 Luschin von Ebengreuth, A.: Das lange Geld i. m. 49. 128 Corpus Iuris Hungarici. Magyar Törvénytár. 1608-1657. évi törvényczikkek. Magyarázó jegyz. Márkus Dezső. Bp. 1900. 230-231. 129 Az elöljáró beszéd ugyancsak figyelmet érdemel: „Minthogy a szomszéd országok és tartományok keveset érő és nem megbízható pénzeinek a behozatalából nem kevés hiány és kár származik" - az l.§. szerint a rendek a magyar dénárok I. Ferdinánd alatti minőségéhez való visszatérését kívánják. A 2.§. szerint a nagybányai verde pénzei a körmöcihez igazodjanak. A 3.§. szerint a magyar pénz eltűnik, „ellenben a nagyon keveset érő és megbízhatatlan lengyel garasokat és dutkákat, valamint a különbféle német garasokat is behozzák..." [Amennyiben a két garas — a lengyel és a német garas — esetében azonos értékű pénzt tételeznénk fel, akkor e törvénycikk a valódi lengyel polturákról is szól. Némi kételyt az támaszt, hogy nemcsak másfél, hanem egy lengyel garas értékű veretek is voltak. A törvény szövegéhez fűzött szerkesztői magyarázat a dutka = „Morva pénz garas néven..." téves, a dutka ugyanis a lengyel III-as garas volt. Vö. az 1580. évi pénzrendelet fenti adataival. 130 A kolozsvári országgyűlés 1622. május 1-23. között ülésezett. Erdélyi Országgyűlési Emlékek. Szerk. Szilágyi Sándor. I-XXI. 1540-1699. Bp., 1875-1898. [a továbbiakban EOE] VIII. Bp. 1882. 95., a soproni országgyűlésre pedig május 24-én érkezett meg az uralkodó. Magyarország történeti kronológiája. II. 1526-1848. Főszerk. Benda Kálmán. Bp. 1982. 451.
