Századok – 2008
MŰHELY - Buza János: Még egyszer a poltúrákról. Pénztörténeti tévutunkról helyes irányba IV/967
nézve kötelezőnek az 1551-ben kiadott birodalmi pénzrendeletet. Az 1558-ban kelt szászországi pénzrendelet a tallér nevet sem vette át, a szász Guldengroschen finomabb ezüstből készült ugyan, de teljes és tiszta tömege némileg elmaradt a birodalmi szinttől, és így a — köznyelv szerinti — szász tallér nemesfémtartalma sem érte el az 1551-ben előírtat. A szászországi garas teljes tömege 2,538 gramm volt,6 4 meghaladta a 2,47 gramm tömegű 3 krajcárosét, tiszta tömege, azaz tényleges ezüsttartalma azonban 0,1 grammal elmaradt a 3 krajcárosétól. E szász garas a Guldengroschen 1/24 részének felelt meg. Szászország 1571-ben adta fel különállását, ekkor csatlakozott az 1559-ben elfogadott birodalmi rendszerhez, pontosabban a későbbiekben gyakran hivatkozott második augsburgi birodalmi pénzrendelethez. Csatlakozását az egységesülő pénzrendszer erősítéseként értékeli az utókor történetírása.6 5 A szász garas így birodalmi garassá lépett elő, és a birodalmi alma kicsinyített változata6 6 is megjelent — többnyire — a Reichsgroschen hátlapján,67 a 1/24 tallérra utaló értékjelzést azonban nem tartalmazta. Szászország a birodalom bányaezüsttel rendelkező része volt, így nem kényszerült arra, hogy a szomszédos pénzkibocsátók, illetve a külföld ezüstpénzeiből verjen pénzt. Tekintélyes mennyiségű egész és résztallért bocsátott ki, s emissziós tevékenységének e része nyereségesnek bizonyult. A birodalmi normáknak megfelelő minőségű váltópénzek előállítása — részben az ezüst árának emelkedése, részben a bérköltség miatt — viszont egyre veszteségesebbé vált.6 8 Nyereséget hozó pénzverésre törekedve mind több — pénzverési jog birtokában lévő, de ércbányákkal nem rendelkező — hatalmasság tért rá a váltópénzek minőségének rontására. Ez maga után vonta a dukátok, az aranyforintok és az aranykoronák, illetve a nagyobb mennyiségű ezüstöt tartalmazó tallérok árfolyamának kezdetben lassú, majd egyre gyorsuló emelkedését. A birodalmi tallér árfolyamának emelkedése 1603-1623 között krajcárban Év Bécs6 9 München1 0 Nürnberg7 1 1603 82 74 1605 82 2/3 75 75 64 Walter Haupt: Sächsische Münzkunde. Text. Berlin 1978.2 124. 65 Arnold, P: Die sächsische Talerwährung i.m. 72. 66 Haupt, W.: Sächsische Münzkunde i.m. 127. 67 Robert Wuttke: Zur Kipper- und Wipperzeit in Kursachsen. Neues Archiv für Sächsische Geschichte und Altertumskunde XV (1894) 127. 68 Uo. 125-128., ill. adatainak átvételével Haupt, W: Sächsische Münzkunde i.m. 128-129., más művek nyomán a hazai szakirodalom már korábban rámutatott erre. Huszár L.: Habsburg-házi i.m. 31. 69 Geyer, R.: Münz- und Geldgeschichte i.m. 41, 74-75. Az 1620-1623 közötti rendeletekre 1. Codex Austriacus. Wien 1704. II. 27. 70 Hans Christian Altmann: Die Kipper- und Wipperinflation in Bayern (1620-23). Ein Beitrag zur Strukturanalyse des frühabsolutistischen Staates. München 1976. 272-273. Az ún. Kipperzeit könyvtárnyi irodalmának egy részét érintettem korábbi írásomban: Buza János: Kipper-pénzek a mérlegen. Az 1620-as évek inflációjának két szakasza. Századok 134. (2000) 881-883. 71 Ernst Scholler: Der Reichsstadt Nürnberg Geld- und Münzwesen in älterer und neuerer Zeit. (Ein Beitrag zur reichsstädtischen Wirtschaftsgeschichte). Nürnberg 1916. 276-277.
