Századok – 2008
MŰHELY - Buza János: Még egyszer a poltúrákról. Pénztörténeti tévutunkról helyes irányba IV/967
krajcár névértékű egész, illetve a 36 krajcáros fél tallérokat, továbbá a 20, a 10 és a 6 krajcáros váltópénzeket 882%o-es ezüstből, a 3 krajcárosokat azonban csupán 455%o-es ötvözetből kellett verni;3 0 az 1 krajcárosok és a fillérek (Pfennigek) pedig még gyengébb minőségűek lettek. Az egész és a fél tallérok, továbbá a 20, a 10 és a 6 krajcárosok azonos minősége, illetve a 3 krajcárosok ezüsttartalma közötti jelentős különbség — 882%e = 100,0%, illetve 455%o = 51,6% — szinte felkínálta a 3 krajcárosok minőségének kezdetben enyhe — csak a szakértők számára mérhető — majd a későbbiekben rendkívül durva rontását. A kedvezőtlen tartalmi változást formai módosulás előzte meg: a 16. század közepétől a 3 krajcárosok éremképén felbukkant az értéküket jelző 3-as szám, amelyik az 1551-ben kiadott rendelet mintametszetén a birodalmi almában kapott helyet. Mivel a 3 krajcáros a 72 krajcár névértékű tallér 1/24 része — azaz 1/24 tallér — volt, azokon a területeken, ahol e résztallért 'garasnak' nevezték, illetve nem krajcárokkal, hanem garasokkal számoltak, a birodalmi almába (Reichsapfel) nem a 3-as, hanem a 24-es szám került. Innen eredeztethető a váltópénz 'Apfelgroschen' neve,31 de a 3 krajcáros a császári rendeletet követően 'Kaisergroschen' (császárgaras), 'Landgroschen' (országos garas), illetve 'Reichsgroschen' (birodalmi garas) néven ugyancsak ismertté vált.32 Sziléziában pedig a hajdani prágai garasok nyomán röviden csak 'Böhm' — azaz cseh — névvel illették.33 Eremképi szempontból a 3 krajcáros váltópénznek megfelelő 1/24 talléros garas lett a lengyel poltura közvetlen mintája, a veretek többségén ugyanis a hátlapot csaknem kitöltő országalmában jól látható a 24-es szám. Az előlap köriratában kétszer is feltüntetett 3-as szám azonban nem a 3 krajcárosra utal, hanem arra, hogy Zsigmond király, a lengyel uralkodó e néven sorrendben a III. volt, illetve az új pénz — háromszor fél garas! — másfél garassal lett egyenlő.34 Az 1551. évi birodalmi pénzrendelet kibocsátása után, de még V Károly császársága idején Augsburg, illetve Strassburg püspöke, a brandenburgi választó, Leuchtenberg ura veretett 3 krajcárosokat; garasnak nevezett 3 krajcárosokat pedig 2 város — Kaufbeuren35 és Kempten — bocsátott ki. Az utóbbi az 30 Miller zu Aichholz, V.: Österreichische Münzprägungen i.m. XXXVI., ill. Thomas Christmann: Das Bemühen von Kaiser und Reich um die Vereinheitlichung des Münzwesens. Saarbrücken 1987. 60-72., újabban H. Thomas Christmann: Die Reichsmünzordnungen und deren Umsetzung durch die Reichskreise. Wärungsunionen. Beiträge zur Geschichte überregionaler Münz- und Geldpolitik. Hrsg. Reiner Cunz. (Numismatische Studien 15.) Hamburg 2002. 197-219. 31 Friedrich Frh. von Schrötter: Wörterbuch der Münzkunde. Berlin 1970.2 32., ill. Niklot Klüßendorf: Der Münzschatz von Herborn zur Kipperzeit in der Grafschaft Nassau-Dillenburg. Marburg 1989. 72. E ponton mondok köszönetet Niklot Klüßendorf professzor úrnak, aki több alkalommal — az internet adta gyors kapcsolat révén is — segítette munkámat. 32 Schrötter, F.: Wörterbuch i.m. 162., 292., 536. 33 Uo. 80., 530-531. Megjegyzendő, hogy a lengyel szejm 1598. évi végzésében is „cseh" jelzővel minősítették azokat a pénzeket, amelyeken a 24-es értékjelzés állt. Tudatában voltak annak, hogy belőlük 24 tesz ki egy tallért, és forgalmuk ellen sem emeltek kifogást. Kiersnowski, R.: Wizerunk i.m. 5. 34 Marian Gumowski: Mennica bydgoska. Torun 1955. 93-112. 35 Schulten, W.-. Deutsche Münzen i.m. 19., 48, 169., 188., 367.
