Századok – 2008
MŰHELY - Buza János: Még egyszer a poltúrákról. Pénztörténeti tévutunkról helyes irányba IV/967
augsburgi Baumgartner bankárfamíliának adta el a verdét, amelyben élénk pénzverés folyt 1552-1555 között.36 Az 1550-es évek második feléből már nemcsak a kibocsátás körének szélesedésére, hanem a 3 krajcárosok minőségének rontására is volt példa. A Krakkóban nyomtatott jegyzékből kitűnt, hogy egyes svájci verdékből igen gyenge —'póltorak '-nak titulált — 3 krajcárosok kerültek ki. Lehet, hogy a keltezetlen példányok egyike volt a legidősebb, bizonyíthatóan azonban Zürich város 1557. évi 3 krajcárosa a legrégebbi olyan példány, amelyik lengyel földre eljutott; az őskantonok kevésbé silány, de meglehetősen gyenge 3 krajcárosa pedig 1561-ben került ki a verdéből. Az 1563. évi —joggal elmarasztalt — svájci 3 krajcárosokból pedig többet is megvizsgáltak.3 7 Mai szemmel meglepő a svájci 3 krajcárosok egy részének gyenge minősége, a 16. század második felének szakértői azonban nyilván okkal léptek fel többször is a svájci váltópénzek — köztük a 3 krajcárosok — birodalmi forgalmazása ellen. A frank, a bajor és a sváb körzetek — az ún. 3 „levelező körzet" — szakértői 1572-ben Regensburgban és Nürnbergben egyaránt szót emeltek az „Eydgenossenschafft" pénzei miatt; Unterwaiden, Zug és Chur „Beheimisch oder drey Kreuzer er" vereteit pedig nevesítették is.38 A Nyugat-Dunántúllal szomszédos Stájerországból itáliai „zwelfér"-ekkel együtt svájci garasokat tiltottak ki 1573 márciusában.3 9 Az éremképek nem hagynak kétséget afelől, hogy a svájci garasok valójában 3 krajcárosok voltak, amelyekre azért ruházták a tizenkettes (Zwölfer) nevet, mert 1 krajcár 4 Pfenniggel, így 3 krajcár pedig 12 Pfenniggel volt egyenlő. Zürich és Sankt Gallen egy-egy 3 krajcár értékű garasa 11, Schaffhausen, Solothurn, Unterwaiden — továbbá Zürich másik — garasa azonban már csak 10-10 Pfenniget ért. A teljesség igénye nélkül álljon itt néhány későbbi példa: 1574-ben Bern és Schaffhausen, 1576-ban csupán Schaffhausen, 1580-ban mindennemű svájci, kiemelten pedig Chur, Unterwaiden és Zug 3 krajcárosainak, illetve 1585-ben nevesítés nélküli svájci 3 krajcárosok minőségét kifogásolták, 1596-ban pedig a bázeli püspökség verete akadt fenn a finomsági rostán.40 Összbirodalmi szinten pedig az 1576-ban tartott regensburgi birodalmi gyűlésen többször említették a svájci pénzeket, és kibocsátóik megintését kérték.4 1 Nürnberg birodalmi város tanácsának kezdeményezésére 1586-ban kereskedők és illetékes szakértők vitatták meg az egyre aggasztóbbá váló pénzügyeket; a világi és az egyházi hatalmasságok rossz pénzei (köztük a 3 és 2 krajcárosok) mellett, bírálták a nyerészkedő pénzkereskedelmet; a Frankfurtban, Strass-36 Uo. 170-172. 37 Solothurn kanton verete 1562-ben, Schaffhausen (kanton) 2 példánya, St. Gallen és Zürich egy-egy példánya pedig 1563-ban készült. Kiersnowski, R.: Wizerunk i.m. 16. 38 Johann Christoph Hirsch: Des Teutschen Reichs Münz-Archiv. Nürnberg 1756. [a továbbiakban DRMA] II. 171. 39 Igen jó állapotban maradt ránk a rendelet, amelyet Károly főherceg adott ki: Graz, 1573. márc. 10.: ÖStA FHKA Patente, rote Nummer 3. S. 77. Bécsi levéltári kutatásaim segítéséért Christian Sapper és Gecsényi Lajos kollega úrnak mondok írásban is köszönetet. 40 Az évszámok sorrendjében Hirsch, J. Ch.: DRMA. II.; 1574, 205.; 1576, 240., 245.; 1585, 328.; m. 138. 41 Uo. II. 216-218.
