Századok – 2008

MŰHELY - Buza János: Még egyszer a poltúrákról. Pénztörténeti tévutunkról helyes irányba IV/967

mile-változata szakszerű numizmatikai magyarázatokkal Varsóban jelent meg 1965-ben.1

5 A királyi rendelet nem emelt kifogást a 24-es értékjelű — azaz 1/24 tallér értékű — birodalmi veretek forgalma ellen. A rendelet nyomán született kiadvány viszont tájékoztatta a kortársakat a 3 krajcárosok elfogadása, illetve kötelező beváltása során várható veszteségről. Az eredetileg is 4 csoportba sorolt veretek közül az első csoport pénzeinek ezüsttartalma kerekítve 5,6%-kal maradt el a 100%-osnak tartott 0,98 grammtól, 9 kibocsátó pénzei tartoztak ide: Montfort, Karintia, Zug, Chur, Württemberg, Strassburg (az egyetlen semissis a 'poltoraki'-nak nevezett 3 krajcárosok között), Solothurn, Tirol valamint Elzász-Pfirt. A második csoport 10 verete már 9,6%-kal volt gyengébb az előírtnál; eredetük szerint: Hanau-Lichtenberg, Strassburg (püspökség) 2 példánya, Konstanz (város), Schaffhausen (kanton) 2 példánya, Pfalz-Zweibrücken, Montfort, Stájerország, Pfalz-Veldenz. A harmadik csoportba sorolt két pénzen elvben 13,9%-ot lehetett veszíteni, ezek kibocsátói az őskantonok (Swyz, Uri és Unterwaiden), illetve Hanau-Lichtenberg. A negyedik csoport 3 krajcárosainak szerényebb nemesfémtartalma már 21,3%-nyi veszteséget valószínűsített, ez utóbbiak két svájci város Zürich (3 példány) és Sankt Gallen (2 példány) váltópénzei voltak.16 A 26 veret közül 25 példány értékjelzést hordozó 3 krajcáros volt, e pénzeket 19 kibocsátó hozatta forgalomba, majd valamennyit póltorak névvel ruházták fel a Lengyel Királyságban, holott közülük egyetlen egy sem került ki a lengyelországi verdékből! Az 1600-ban Krakkóban kiadott és utólag azonosított 3 krajcárosok metszetei láttán kétségtelen, hogy a 16. század végén és a 17. első éveiben forgalmazott 'poltura' nevű pénzek zöme a Német-római Birodalom verdéiből került ki. Figyelembe kell venni továbbá azt is, hogy a tényleges lengyel póltorak kibocsátása előtti évtizedekben számos verdét hagyták el 3 krajcárosok, közöttük olyanok, amelyeknek csak az értékjelzésük volt azonos, ezüsttartalmuk azonban jelentős különbségeket mutatott. A nagy számú 3 krajcáros veret póltorak neve valószínűleg jó pár évvel, esetleg évtizedekkel korábban keletkezhetett és terjedt el a szejm 1598. évi említett végzésénél, ugyanis igen csekély a valószínűsége annak, hogy egy kialaku-15

Wizerunk y szacunek mynic wszelakich cudzoziemskich, iáko ktoré w Koronie Polskiéy bráné y wydawáné bydz mái^: Vczynjony przez slawnego Kaspra Rytkiera, ... Komentarzem opatrzyl Dr. Ryszard Kiersnowski, ... w Warszawie 1965. E kiadványok bibliográfiai adatainak megküldéséért Barbara Bulat osztályvezető asszonynak, a krakkói Jagelló Egyetem könyvtárosának tartozom köszönettel. A két füzetet a MTA Könyvtárának segítségével postázták Budapestre, köszönet illeti a közreműködő könyvtárosokat. K. Rytkier hites főpróbamesterről, az 1600-ban megjelent mű összeállítójáról és az 1883. évi hasonmás kiadvány adatairól Petneki Áron tanszékvezető egyetemi tanár (Miskolci Egyetem, Bölcsészettudományi Kar) volt szíves tájékoztatni, ez alkalommal is köszönet érte. Említendő, hogy K. Rytkier művének schillingeket ábrázoló egyik oldalát közölte: Mikolajczyk, A.: Einführung i.m. 16. 16 Kiersnowski, R.: Wizerunk i.m. 11., 16. A földrajzi nevek azonosítására 1. Hugo Frhr. v. Saurma-Jeltsch: Die Saurmasche Münzsammlung deutscher, schweizerischer und polnischer Gepräge von etwa dem Beginn der Groschenzeit bis zur Kipperperiode.* I. Text, II. Abbildungen. Berlin 1892. *Az előszó szerint 1620-ig.