Századok – 2008
MŰHELY - Buza János: Még egyszer a poltúrákról. Pénztörténeti tévutunkról helyes irányba IV/967
Az „új polturákat" elmarasztaló források ismeretében, továbbá a feldolgozott éremleletekben tömegesen előforduló lengyel veretek9 láttán a numizmatikai1 0 és pénztörténeti monográfiák, illetve tanulmányok1 1 szerzői (jelen munka íróját is közéjük sorolva1 2 ) ez ideig úgy vélekedtek, hogy az 1620-as évek első felében Magyarországot és Erdélyt egyaránt sújtó monetáris zavarok előidézői a lengyel polturák voltak. Álláspontunk azonban gyökeres módosításra szorul, tévutunkról letérve helyes irányba kell haladnunk! Az első lépést a hibák feltárásával tehetjük meg. Noha a patinás lengyel pénztörténeti munkák egyikét többen és többször is forgattuk, nem vettük figyelembe azt, hogy a lengyelországi polturákat a Német-római Birodalom 3 krajcárosainak, illetve a velük azonos értékű birodalmi garasoknak a mintájára verték. Nyilvánvaló, hogy az 1614-től kibocsátott lengyelországi polturák nem a lengyel pénzverés fejlődésének szerves termékei voltak, az azonban túlzásnak tűnik, hogy nem is illettek bele a lengyel pénzrendszerbe, és csupán a Sziléziával folytatott kereskedelem megkönnyítését szolgálták.1 3 Másodjára — de távolról sem másodsorban — arra kell felhívni a figyelmet, hogy a lengyel póltorak pénznév jóval korábbi a lengyel 'másfél garasok' verésének 1614. évi kezdeténél. A szejm ugyanis már 1598-ban határozatot hozott a gyenge minőségű 3 krajcárosok és egyéb váltópénzek forgalmának elkobzás terhe alatti tilalmáról, illetve a — valós értéküknek megfelelő — kötelező beváltásukról. III. Zsigmond király 1599 nyarán az egész Rzeczpospolita érdekére hivatkozva rendelte el, hogy a minőségi próbát követően állapítsák meg az idegen veretek tényleges értékét, majd tegyék közzé a megvizsgált pénzek elő-és hátlapjának ábráját. A királyi rendelet szövegét és az éremképeket kellő színvonalon bemutató metszeteket — első helyen 26 „POLTORAKI" elő- és hátlapjával — Krakkóban nyomtatták ki 1600-ban.14 Hasonmását — mindössze 40 példányban — ugyancsak Krakkóban adták ki 1883-ban, majd modern facsi-9 Szórványos és zárt — kizárólag lengyel vereteket tartalmazó — leletekre is vannak példák. Francisc Pap - Iudita Winkler. Monede poloneze din secolele XVI-XVII in Transilvania. Acta Musei Napocensis 3. (1966) 197-211.; Pap Ferenc - Winkler Judit. Erdélyi és külföldi pénzek Erdélyben. In: Huszár Lajos - Papp Ferenc - Winkler Judit: Erdélyi éremművesség a 16-18. században. Bucure§ti 1996. 125.; Gedai István: Lengyel pénzek Magyarországon a XVI - XVII. században. A miskolci Hermann Ottó Múzeum Évkönyve XXII-XXIII. Miskolc 1985. 37-50. 10 Huszár Lajos: Habsburg-házi királyok pénzei 1526-1657. Bp. 1975. 43^4., 51.; Huszár Lajos: Az Erdélyi Fejedelemség pénzverése. Bp. 1995. 14. 11 Stefan Kazimír: Polish Coins in East Slovakia in the 16th and 17t h Centuries. Studia Historica Slovaca III. (1965) 116-117.; Huszár Lajos: A lengyel pénzek forgalma Magyarországon a XVIXVII. században. Numizmatikai Közlöny LXVIII-LIX. (1969-1970) 57-62., ezen belül 61-62. 12 Buza János: Az első európai infláció és magyarországi hatása (1618-1628). Aula, Társadalom és Gazdaság XIII. (1991) 88-104., nyomatékosan 95. 13 „Die Dreipölker (Drei Pölchen, Póltoraki, sesqui grossi, trinummi polonicales, Brummer, nach dem Prägeorte Bromberg) sind Münzen, die in das polnische System nicht hineinpassen; sie waren eine Nachahmung der gleichzeitigen kaiserlichen Dreikreuzerstücke und wohl bestimmt, den Handel mit Schlesien zu erleichtern." Kirmis, M.: Handbuch i. m.114. 14 A nyomtatvány eredeti példányainak egyikét Bécsben őrzik: Österreichisches Staatsarchiv, Wien; Finanz- und Hofkammerarchiv [ÖStA FHKA], Patente 1597-1604. rote Nummer 5. Nr. 24., szövegének értelmezéséért Kertész Noémi egyetemi adjunktusnak (Miskolci Egyetem, Bölcsészettudományi Kar) tartozom köszönettel.
