Századok – 2007
TANULMÁNYOK - Sz. Simon Éva: Névlegesen birtokolt szandzsákbégi hászok a 16. századi oszmán terjeszkedés szolgálatában (Gondolatok a ber vedzsh-i tahmin szisztéma működésének értelmezéséhez) VI/1351
1384 SZ. SIMON EVA Utóda Szinán, csupán rövid 10 hónapot maradhatott új, somogyi posztján, mégis egyértelmű, hogy tőle is a határvidéki hadviselésben való jártasságának és helyismeretének kamatoztatását várták el. Személyében ugyanis — az oszmán hadvezetés igényeinek megfelelően — szintén a dél-dunántúli területeket jól ismerő bég került Szigetvár élére. Korábbi állomáshelyeiről már bőven volt alkalma felderíteni az aktuálisan meghódítandó területet, Zala megye délkeleti szegélyét. Ezt mindennél jobban bizonyítja — a fentebb már említett — 1565. évi koppányi működése során javadalmairól készült jegyzék. Ebben törzsbirtokain túl már szerepelnek dél-zalai becsült hászok is,185 melyek egytől egyig az 1550-es évek közepe óta a simontornyai és pécsi bégek részére kiosztott névleges hász-birtokok folytatásában, a már „bejáratott" portyázási útvonalon helyezkedtek el.186 Komár vára mögött feküdtek karéjban, a Kanizsára, valamint a Zala-völgy felé tartó utak mentén, így biztosítva a koppányiak, fehérváriak, illetve somogyi területekről, elsősorban Kaposvár felől érkező törökök közlekedését Újudvar, majd tovább Zala megye belső területei felé. Stratégiai jelentőségükhöz tehát nem fér kétség. Szinán 1565., illetve 1570. évi új hászai közül a becsértéken szereplőket térképre vetítve (L. az I. számú térképet) pedig azt tapasztaljuk, hogy a szigetvári hászok ugyancsak egyenes folytatásai a koppányi időszakban birtokoltakénak. Ez a tény arra utal, hogy a névleges birtokok kijelölése a somogyi-zalai végeken határozott koncepció alapján történt. Ötletadójában pedig ez esetben talán éppen a Dél-Dunántúlt alaposan ismerő Szinán béget feltételezhetjük. A birtokok Annak érdekében, hogy biztosan megválaszolhassuk, volt-e összefüggés a törökök Kanizsa környéki stratégiája és a becslés alapján Szinán bégnek kiosztott hászok között, egy pillantást kell vetni Zala megye 1570. évi állapotaira. A megye északkeleti része adminisztratív értelemben már teljesen „betagozódott" 185 A településeket 1. az I. számú térképvázlaton! A koppányi bég 1565. évi zalai becsült hászai később szinte kivétel nélkül bizonyíthatóan tímár-birtokká váltak. 1570 után Báránd egyaránt hiányzik a dikális összeírásokból és a későbbi defterekből is. Istóc és Csapi a szigetvári szandzsák része lett, de ismét csak az 1579. évi tahrír-defterben szerepel. Az Újudvartól alig több mint 3 km távolságra fekvő Bakónak a segesdi náhije keretei közé került és Kurd ziámet-birtokává vált, Merenye Ahmed bin Dervis tímárja lett. Szabar 1570-ben a pécsi szandzsák kaposvári náhijéjének tahrír-defterébe került be, de a székesfehérvári szandzsákhoz tartozó zalavári náhije alatt is szerepel, Mehmed bin Divane Hüszein tímár-javadalombirtokaként. Újlak szintén a kaposvári náhije részét képezte. Garabonc a szászi náhijébe (?) került, amire kicsit nehéz magyarázatot találni. Rada a pécsi tahrírban ugyan nem, de a belőle készült tímár-defterben szintén Kaposvárhoz tartozóként szerepel, mint Korkud szpáhi birtoka. Sárszeg 1570-ben továbbra is becsértéken, Mehmed bin Ali birtoka volt, a koppányi szandzsák tímár-defterében kapott helyet, Komárhoz tartozó településként. BOA Tapu 353. fol. 41.; MOL E 156, Magyar kincstári levéltárak, MKA Urbaria et Conscriptiones Fasc. 55 Nr. 55.; MOL E 158, 54. köt. 1570, Zala; Bayerische Staatsbibliothek, Cod. Turc. 138. fol. 123, 128.; BOA Tapu 503. fol. 5., 11.; BOA Tahrir defteri 1012. fol. 174-175.; Vass Előd: Források a Székesfehérvári szandzsákság történetéhez 1543-1688. Fejér Megyei Történeti Évkönyv 19. (1989) 119.; BOA Tahrír defteri 1012. fol. 74.; BOA Tapu 480. fol. 12.; BOA Tapu 505. fol. 7. 186 Vö. 147. jegyzet: Csányi Ákos jelentése a pécsi bég mozgásáról.
