Századok – 2007

KÖZLEMÉNYEK - Weisz Boglárka: Vásártartás az Árpád-korban IV/879

VÁSÁRTARTÁS AZ ARPAD-KORBAN 905 Vécs unokája Zoárd190

ellenében, akinek Szentalbert (Esztergom m.) birtokában tett kárt Miklós.191

Ismereteink szerint Miklós és testvérei nem rendelkeztek Komárom megyei birtokokkal, Zoárdot háromszor vezették be Miklósék Bajna birtokába, amely Esztergom megyében feküdt. Egy megyén belül a vásárok átlagban 4-15 km-re voltak egymástól, ami azt feltételezi, hogy egymáshoz közeli, vagy egymás utáni napokon tartották őket. A több megyében történő kikiáltások esetén viszonylag nagy távolságra található vásárokon rendelték el a kihirdetést (Bény és Egeg között kb. 32 km, Esztergom és Komárom között kb. 45 km). Az Árpád-korban nem érvényesül az a tendencia, mely a 14-15. században megfigyelhető, akkor ugyanis a több megyére vonatkozó kikiáltások esetén a megyék határain fekvő települések vásárait használták fel a kikiáltás során, és ezek gyakran olyan települések voltak, amelyek egyik része a szomszéd megyébe esett.192

Sajnos a források nem adnak arra lehetőséget, hogy megvizsgáljuk az egyes vásárok napja alapján a háromvásáros kikiáltások közötti összefüggéseket, mert Esztergom kivételével nem ismerjük a hetivásár napját. Vásáron található áruk köre A tihanyi apátság 1055-ben kelt alapítólevelének közel egykorú hátirata arról tájékoztat, hogy I. András a kolostornak adományozta Veszprém vásárvámját (mercati tributum), „tudniillik az ő részét, főzőedényekben, élelmiszerekben, vödrökben, úgyszintén minden vasáruban (szerszámban)".193 A forrásban szereplő árucikkek jól mutatják a korai időszakban a vásárokon folyó kezdetleges árucserét. Ugyanakkor ezek, a mindennapi élethez nélkülözhetetlen áruk a későbbi vásárokon szintén felbukkannak.194 A belső árukereskedelem már all. században kibontakozóban volt, amikor sok gondot okozott a lopott javak árusítása. I. László és Kálmán király korában — a törvényeik tanúsága szerint — a hangsúly az ember- és állatkereskedelmen volt. A törvények a szolgákat tárgyként kezelték, adásvételüket természetesnek tartották.195 A szolga a külkereskedelemnek is az egyik legfontosabb árucikke volt a 11. században. Kálmán király igyekezett a magyar szolgák külföldre történő eladását korlátozni, annak érdekében, hogy az országban született szolgák Magyarország gazdasági erejét erősítsék.196

A szolgákat még a 13. 190 Vö. uo. (Zoárd nem 1. tábla). 191 1300. jún. 18.: ÁÚO X. 391-393. 192 Kubinyi András:

Vásárok a középkori Zala megyében. In: Zala megye ezer éve. Főszerk. Vándor László. Zalaegerszeg 2000. 59. 193 DHA I. 149-152. (Reg. Arp. 12. sz.). 194 +1209: CDES I. 123-124., Reg. Arp. 246. sz. (Újfalu, Sáros m.); 1288. ápr. 18.: MES II. 236-241., Reg. Arp. 3483. sz. (Esztergom, Esztergom m.). 195 Sancti Ladislai regis decretorum liber primus 2., 10. ce. és Sancti Ladislai regis decretorum liber secundus 11. c. (Závodszky L.: Törvények i. m. 158., 159-160., 169.); Colomanni regis decretorum liber primus 44. c. (Závodszky L.: Törvények i. m. 189.). 196 Colomanni regis decretorum liber primus 77. c. (Závodszky L.: Törvények i. m.193.).