Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Weisz Boglárka: Vásártartás az Árpád-korban IV/879
906 WEISZ BOGLÁRKA században is adták-vették a vásárokon, amit az esztergomi vámjegyzék rájuk vonatkozó tétele is bizonyít.197 Az állatkereskedelmet illetően I. László és Kálmán király törvényeikben korlátozták a földművelés szempontjából fontos ökör, illetve a hadászatban és az utazás során nélkülözhetetlen ló kivitelét.198 Mindkét állatfajta esetén az uralkodó kiviteli monopóliumot gyakorolt: királyi engedélyhez kötötte azok határon túlra kerülését.199 Kálmán uralkodása alatt már változást figyelhetünk meg az állatkivitelben. A király, bár fenntartotta a lóexport királyi monopóliumát, a marhakivitelt azonban már engedélyezte a kereskedők számára.200 A lóvásárlás szempontjából szigorítással találkozunk, ugyanis már nincs szó királyi engedéllyel történő kivitelről, hanem annak vásárlását teljesen megtiltotta az uralkodó az ország lakosat nak.201 Legkésőbb a 13. században a ló mint árucikk megjelenik mind a bel-, mind a külkereskedelemben. IV Béla a liptóiaknak a ló eladását már engedélyezte, a lókivitel tilalma csak Német- és Csehország irányában érvényesült.202 Ez nem is okozhatott nagy gondot számukra, hiszen elsősorban a lengyel területek felé folytattak külkereskedelmi tevékenységet, amire a Turdosin területére vonatkozóan elnyert vámmentességi kiváltságuk mutat. Mások ugyanakkor a német területek felé is vittek lovakat, amit a varasdiak számára biztosított vámmentességi kiváltságok bizonyítanak.203 A lónak a belkereskedelemben történő megjelenését pedig a merenyei vámszabályzatban a lóra kivetett vámtétel igazolja, bár a település elhelyezkedése megengedi annak feltételezését, hogy esetleg itt is külföldre vitt állatokkal számolhatunk.204 A 13. században az ökrök kivitele, illetőleg a belkereskedelemben való értékesítése szintén bevett gyakorlatnak számított. A győri vámszabályzat különbséget tett a németek, illetve a magyarok által hajtott ökrök között: a németek ötször többet fizettek, mint a magyarok.205 Ennek magyarázatát abban látjuk, hogy, míg a németek külföldre vitték az ökröket, a magyarok belforgalom-197 1288. ápr. 18.: MES II. 236-241. (Reg. Arp. 3483. sz.). 198 Sancti Ladislai regis decretorum liber secundus 15. c. (Závodszky L.: Törvények i. m. 170.). 199 Uo. 16-17. cc. (Závodszky L.: Törvények i. m. 170-171.). 200 Colomanni regis decretorum liber primus 77. c. {Závodszky L.: Törvények i. m. 193.). 201 Uo. 76. c. {Závodszky L.: Törvények i. m. 193.). 202 Századok 43. (1909) 878-880. (Reg. Arp. 1452. sz.). 203 +1209: CDCr III. 89-91. (Reg. Arp. 247. sz.); 1242: CDCr IV 166-167. 204 1276: CD VTI/2. 46-49. (Reg. Arp. 2750. sz.). 205 A IV Béla által kibocsátott vámszabályzat eredeti oklevélben nem maradt fenn. A diploma átiratai között különbségek figyelhetők meg. A szövegbeli eltérések között lényegi különbséget fedezhetünk fel, amikor a németek által kivitt ökrökről esik szó. Az egyik másolat szerint az ispánnak a vámból 2 ökrönként járt 1 dénár, a másik szerint ökrönként járt az 1 dénár. Meg kell tehát állapítanunk, hogy IV Béla diplomájában milyen összeg szerepelhetett. Feltételezésünk szerint a „de duobus bobus Teutonicorum" szerepelt eredetileg, amiből az 1270. évi átiratban, illetve annak másolataiban másolási hiba következtében „de duobus Teutonicorum" lett. Mivel ez értelmetlennek tűnt az oklevél 1279. évi lejegyzője számára - aki az átirat alapjául az 1270. évi diplomát használta fel -, a szöveget „de bobus Teutonicorum"-ra javította ki. A vámszabályzat további eltéréseinek elemzését 1. Weisz Boglárka: A győri vám Árpád-kori története. In: Középkortörténeti tanulmányok. A III. Medievisztikai PhD-konferencia (Szeged, 2003. május 8-9.) előadásai. Szerk. Weisz Boglárka. Szeged 2003. 227-236.
