Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Weisz Boglárka: Vásártartás az Árpád-korban IV/879
900 WEISZ BOGLÁRKA keit szolgálta, ugyanakkor azonban a település számára is hasznos volt, hiszen növelte a város vásárainak forgalmát is. Az útkényszer ezen rendelkezésben annyiban jelentkezett, hogy két, egymáshoz közeli átkelőhely közül az egyik használatára kötelezte az uralkodó az utazókat. Ehhez hasonló az az intézkedés, amellyel egy átkelőhely birtokosai — saját vámszedési joguk zavartalansága érdekében — egy közeli átkelőhely megszüntetését érték el. Battyánnál a 13. század második felében épített hidat a Sár folyón Bökény nembeli Péter, Csépán és Jakab, bizonyára a folyó túloldalán lévő malmuk jobb megközelítése érdekében. A hídon, valószínűleg, épp ezért nem is szedtek vámot, így a kereskedők, a vám elkerülése — és a híd használatának kényelmesebb volta — miatt, a fövenyi rév helyett inkább a Battyánnál álló hídon keltek át a Sáron. Ezzel azonban a fövenyi rév birtokosát, a fehérvári káptalant a rév elkerülése, s következésképp a vám megfizetésének elmaradása miatt komoly kár érte, ami miatt pereskedésbe kezdett a battyáni híd építtetőivel. A per végül egyezséggel záródott: a battyáni hidat hosszában félig le kellett rombolni, ami lehetővé tette a híd használatát a malmot gyalogosan megközelítőknek, de a lovasok és szekeresek ezentúl csak a fövenyi réven kelhettek át a Sár folyón.141 III. András a pelbárthidai vám védelme érdekében a Szentimre falunál álló hidat romboltatta le, ugyanakkor elrendelte, hogy minden kereskedő a közelebbről nem ismert Gabriel hídján (per pontem Gabrielis) tartozik Pelbárthidáról átkelni, aki más hidat használ, az fizesse meg a teljes vámot Kozmának, a pelbárthidai vám birtokosának.142 Az Árpád-korban megjelenő „útkényszer" tehát, amint arról adataink tanúskodnak, még nem köthető a vásártartáshoz, sem az árumegállító joghoz, csak a vám szedésének biztosítása érdekében járták ki maguknak az egyes vámbirtokosok. Mérföldjog és vásártartás A mérföldjoggal — azzal az intézménnyel tehát, mely egy már létező vásár érdekeinek védelmében tilalmazta, hogy meghatározott körzeten belül új vásár létesüljön — az Árpád-korban nem találkozunk. Egyedül a patai vásár kapcsán említi két 15. századi hamis oklevél, hogy a vásár rovására a megyebeli nemesek egy adott nagyságú — amennyit egy lovas reggeltől ebédig megtesz, illetve egy mérföldes — körzetben nem tarthatnak vásárt.143 Nyomokban már megtalálhatók olyan intézkedések, melyek egy-egy vásárt, kiemelve azt a többi közül, kizárólagossá tettek egy meghatározott területen belül. így 1287-ben IV László elrendelte, hogy Gölnicbánya határában lévő falvakban nem lehet vásárt tartani, hanem mindenki a Gölnicbánya vásárára köteles áruját vinni.144 A barsi vásár előtérbe állítását szolgálta az, amikor 1240-ben IV Béla a barsváraljai ma-141 Bolla Ilona: A középkori magyarországi hidak történetéhez. In: Ünnepi tanulmányok Sinkovics István 70. születésnapjára. Szerk: Bertényi Iván. Budapest 1980. 42. (6. sz. jegyz.). 142 (1291. január 10.): Kis Péter: Kiadatlan oklevelek az Erdődy család Bécsben őrzött levéltáróból (1251-1297). Levéltári Közlemények 75. (2004) 78. 143 +1283: CD V/3. 165-167. (Reg. Arp. 3238. sz.); +1283: Reg. Arp. II/2-3. 317-318. (Reg. Arp. 3239. sz.). 144 VMMS. 67-68. (Reg. Arp. 3464. sz.).
