Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Weisz Boglárka: Vásártartás az Árpád-korban IV/879
VÁSÁRTARTÁS AZ ÁRPÁD-KORBAN 899 rel, de erre nem is volt szükség: egyrészt Buda volt az ország központja, másrészt a város mellett található az ország legfontosabb vízi útvonala, a Duna. Az Árpád-korban e két településen kívül Győr rendelkezett árumegállító joggal. Itt az Ausztria felől jövő, vagy oda menő kereskedők áruinak kirakodását és áruba bocsátását rendelte el 1271-ben V István.136 Részleges árumegállító jogot szerzett Pozsony, amikor 1297. november l-jén a pozsonyi polgárok megkapták azt a jogot, hogy Pozsonytól a Dunán csak ők szállíthatták a külföldi kereskedők áruit. Ha pedig azok ezt nem akarták igénybe venni, akkor áruikat Pozsonyban kellett áruba bocsátaniuk.137 Nem dönthető el egyértelműen, hogy ez az intézkedés a külföldi kereskedők számára hátrányos, vagy ellenkezőleg, előnyösnek tekinthető-e. Ez utóbbi lehetőséggel abban az esetben kell számolnunk, ha a pozsonyiak a III. András által nekik biztosított országos vámmentességet érvényesíteni tudták a külföldi kereskedők áruinak szállításakor is.138 Ez a vámmentesség elvileg csak a pozsonyiak áruira vonatkozott, kérdés azonban, hogy a vámszedők képesek voltak-e ebből a szempontból ellenőrizni azon árukat, amelyeket a pozsonyiak szállítottak. Az árumegállító joggal kapcsolatos Árpád-kori forrásaink a részletekbe nem bocsátkoznak, a középkor későbbi századaiban viszont általában gondosan szabályozták gyakorlásának feltételeit. Ez a sajátosság arra enged következtetni, hogy az árumegállító jog viszonylag korán megjelenhetett Magyarországon, még akkor, amikor az intézmény differenciálódása nem ment végbe, s nem alakultak ki különféle változatai. Ebben az időszakban e jog még nem párosult szükségszerűen az útkényszerrel, hiszen csak az e településekre érkezőkre vonatkozott, nem terjedt ki más irányban közlekedőkre. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem találunk útkényszert biztosító, vagy útkényszer jellegű kiváltságot az Árpád-korból. Az Árpád-korban útkényszerről csak azzal a megszorítással beszélhetünk, hogy az nem egy teljes útvonalra, csak annak egy-egy szakaszára vonatkozott. Ez figyelhető meg Esztergom közelében, a kakati révnél.139 1215-ben kelt oklevelében II. András a kereskedők számára a kakati rév használatát írta elő, egyedül rossz időjárási körülmények között engedélyezte az uralkodó, hogy Szentkirálynál keljenek át a Dunán, de a vám kifizetését, illetve Esztergom felkeresését ebben az esetben is megkövetelte. Bárhol is kelt át a kereskedő, Esztergomba kellett mennie, hogy ott kifizesse a káptalannak járó vámot. Ha pedig valaki a kereskedők közül más úton kelne át, akkor a király engedélyt adott ispánjainak, különösképpen az esztergominak, hogy ezen kereskedőket megbüntessék.140 A rendelkezés elsősorban természetesen a vám birtokosainak az érde-136 EFHU 61-63. (Reg. Arp. 2132. sz.). 137 VMMS. 80-81. (Reg. Arp. 4142. sz.). 138 1291. dec. 2.: VMMS. 74-76. (Reg. Arp. 3837. sz.). 139 A rév mellett ütött tábort Vencel 1304. nov. l-jén (MES II. 544-545., Anjou-okit. I. 657. sz.). 140 EFHU 24-25. (Reg. Arp. 300. sz.). - Az oklevél kétes hitelű. A szakirodalom egy része hitelesnek tartja az oklevelet (Reg. Arp. 300. sz., Püspöki N. P: Piacok és vásárok i. m. 138-139., Pach Zs. P: „Harmincadvám" i. m. 35.), vannak azonban olyanok, akik a diploma hamis volta mellett érvelnek (Richard Marsina: Studie k Slovenskému diplomatám I. Historické stúdie 18. (1973) 84-87., CDES I. 156., Kristó Gyula: A vármegyék kialakulása Magyarországon. (Nemzet és emlékezet) Bp. 1988. 335.
