Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Weisz Boglárka: Vásártartás az Árpád-korban IV/879
898 WEISZ BOGLÁRKA sához. Az uralkodók a forum liberum tartási jog adományozásakor két esetben tettek kísérletet az efféle nehézség áthidalására. V István Győrben a már korábban is létező szombati vásár vámjának szedését meghagyta az ispánnak, és csak az egyéb napokon megtartott vásárokat engedte át a győri hospeseknek.127 Sopronban az ispán a keddi forum liberumra érkező külföldi kereskedőket megvámolhatta, az ország lakóit ellenben nem zaklathatta vámmal.128 Árumegállító jog A vásártartást, a vásár látogatottságának biztosítását segítette elő az árumegállító jog, és az útkényszer.129 Elsőként Esztergom rendelkezett árumegállító joggal, mely a szokásjogon alapult: külön kiváltságlevéllel a város erről nem rendelkezett.130 Ez párosult a szintén szokásjogon alapuló útkényszerrel is, amelynek kialakulásához döntő mértékben hozzájárult, hogy all. században csak itt működött pénzverde.131 A külföldi kereskedők csak itt válthatták be pénzüket, itt kaphattak kiviteli engedélyt.132 Az útkényszer fellendítette az esztergomi vásár forgalmát, mivel az árusok árucikkeik értékesítésével is itt próbálkozhattak először. A tatárjárást követően Esztergom elveszítette központi jellegét, helyét e tekintetben Buda vette át. Az esztergomi vásárvámot birtokló esztergomi káptalan a 13. században — szokásjogból eredő útkényszerét és árumegállító jogát feladva — a vám szedését már más településeken igyekezett biztosítani magának.133 Az első teljes, kiváltságlevélben lefektetett árumegállító jog IV Béla nevéhez kötődik, aki 1244. november 24-én Pest összes kiváltságát írásba foglalva megemlékezett arról, hogy a le- és felfelé közlekedő hajók áruikkal, és a révhajók szekereikkel megállni tartoznak, és, mint korábban, vásárt kötelesek tartani.134 A pesti polgárság nagy része azonban egy újabb tatár betörés hírére a budai Várhegyre települt, és magukkal vitték kiváltságukat.135 Az árumegállító jog ezáltal a budai vásárra szállt át. Buda esetében ez nem párosult útkényszer-127 1271: EFHU 61-63. (Reg. Arp. 2132. sz.). 128 1277: EFHU 68-71. (Reg. Arp. 2809. sz.). 129 Az árumegállító joghoz vö. Domanovszky Sándor: A szepesi városok árumegállító joga. In: Uő: Gazdaság és társadalom a középkorban. Bp. 1979. 150-161. 130 Colomanni regis decretorum liber primus 82. c. (Závodszky L.: Törvények i. m. 194.); 1288. márc. 21.: BTOE I. 233-236. (Reg. Arp. 3479. sz.); 1289: BTOE I. 247-249. 131 1211 előtt csak egy pénzverőház működött, valószínűleg Esztergomban, vö. Hóman B.: Magyar pénztörténet i. m. 457-459.; Huszár Lajos: Az esztergomi középkori pénzverde. Komárom Megyei Múzeum Közleményei 1968. 207-218.; Horváth István: Az esztergomi pénzverde helyének kutatásáról. Esztergom Évlapjai 1988. 297-319. 132 Vö. I. László és Kálmán király törvényeivel (Závodszky L.: Törvények i. m. 171., 193., DRMH 31.). - Fügedi Erik szerint Esztergomnál nem számolhatunk útkényszerrel, 1. Fügedi E.: Városprivilégiumok i. m. 41. 133 1288. márc. 21-én kelt oklevél szerint Győrben is beszedhette a káptalan az esztergomi vásárvámot (BTOE I. 233-236., Reg. Arp. 3479. sz.); az 1288. ápr. 18-án kelt vámszabályzatban Taton beszedett vámmal találkozunk (MES II. 236-241., Reg. Arp. 3483. sz.). 134 EFHU 39-41. (Reg. Arp. 781. sz.). 135 Fügedi E.: Városprivilégiumok i. m. 80-81.
