Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Weisz Boglárka: Vásártartás az Árpád-korban IV/879
894 WEISZ BOGLÁRKA minőségét illetően. Az egyes textilfajtákat, prémeket és egyéb árukat azok értékével arányosan, bár nem tényleges értékvám alapján állapították meg. Végül a vámszedés során megjelent az értékvám, mely az áru értékével arányos vámot rótt ki, azonban annak megállapítását a vámszedőre bízta. Az értékvámolás során az 1/240, az 1/96 és az 1/100 vámkulccsal találkozunk a vásárvám-szabályzatokban.94 A budai és a gölnici vámszabályzatokban az 1/240 vám a posztó, a bőr, a viasz, az ezüst, az 1/100 vám pedig a só vámolásakor kerül elő. Az esztergomi vámszabályzatban az 1/100 vám a velencei kereskedők, a kisebb áruk, a só, az 1/96 vám a barchent esetén fordul elő. Az esztergomi szabályzatban az 1280-as években megjelenő 1/96 vámkulcs a budai 1/240 vámkulcs két és félszeresét jelentette, ami ugyancsak elmondható az esztergomi vámnál használt 1/100 értékvámról is, hiszen az 1/96 vámkulcs a tizenkettes számrendszerben az egyszázad értékvámnak felelt meg. Ha a különbséget egy tradicionális (1/240) vámkulcs alapján kirótt vám megemelésével magyarázzuk, akkor a vámemelés hátterében részben azon árufajták megélénkülő forgalma állhatott, melyekre e vámkulcsot alkalmazták,95 részben pedig az esztergomi vásár 13. század második felében történő visszaszorulásának következményét feltételezhetjük a jelenség hátterében. A vásár jelentőségének visszaszorulása ellenére a vásárvámot birtokló esztergomi káptalan igyekezett mindent megtenni annak érdekében, hogy vámjövedelme ne csökkenjen le. így elérte annak más településeken (Győr, Tát)96 történő behajtását, de ide kapcsolhatjuk a mindennapi vásáron megjelenő kisebb áruk esetén kivetett 1/100 értékvám bevezetését is. A vám beszedése során alkalmazott eljárások több módozatának emlékét őrizték meg forrásaink. Az esztergomi vámszabályzat az egyes vámtételek kiszabása során vagy a kereskedő, vagy a vevő által fizetendő vámról rendelkezett, a budai és a gölnici szabályzat szerint mind a vevő, mind az eladó vámmal tartozott, amit feltehetően a vásár helyén kellett megfizetni. A két eljárás közül az esztergomi tarifában rögzített vámszedés lehetett a korábbi,97 ahol az eladó általában csak helypénz megfizetésével tartozott a vásár tartójának. Ugyanakkor a mészárosok csak tényleges árusítás esetén kényszerültek vámfizetésre, a 94 Ezek a vámkulcsok a márkaszámításhoz kötődően (1 márka = 240 friesachi dénár) könnyen alkalmazhatóak voltak. Az 1/96 vámkulcs az 1/240 két és félszeresének felelt meg. Az 1/100 értékvám - eltérően a többi értékvámtól, melyek a tizenkettes számrendszeren alapultak - a tízes számrendszert alkalmazta. Ez arra utalhat, hogy a legősibb értékvámmal van dolgunk, amely elgondolást az is támogatja, hogy az árufajták közül elsőként a sót vették figyelembe - már Ajtony is megvámolta a sót -, ahol elsőként megjelenik az 1/100 vám. 95 Szűcs J.: A gabona árforradalma i. m. 5-6. 96 1288. mára 21.: BTOE I. 233-236. (Reg. Arp. 3479. sz.); 1288. ápr. 18.: MES II. 236-241. (Reg. Arp. 3483. sz.). 97 Az esztergomi vámszabályzatot 1288. ápr. 18-án foglalták írásba, az oklevél azonban négy különböző korból származó vámtételt hagyományozott ránk. II. András korabeli, 1255., 1284. és 1288. évi rétegeket különböztethetünk meg. A vámtételek korszakok szerinti elválasztására elsőként Domanovszky Sándor vállalkozott, akinek eredményeit utóbb többen (Hóman Bálint, Szűcs Jenő, Weisz Boglárka) is módosították, 1. Domanovszky S.: Harminczadvám i. m. 33-38., Hóman B.: Magyar pénztörténet i. m. 531-534., Szűcs J.\ A gabona árforradalma i. m. 7-8., 26. (112. sz. jegyz.), Weisz Boglárka: Árpád-kori vámok és vámszedés (történeti áttekintés, adattár). PhD-értekezés. Szeged 2006. (kézirat) 56-63.
