Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Weisz Boglárka: Vásártartás az Árpád-korban IV/879
892 WEISZ BOGLÁRKA vásár teljes jövedelmét (proventus).82 Ezen jövedelmek közé tartozhattak a 13. századig kizárólagosan a területileg illetékes ispán, illetve képviselője, a „vásári billogos" (bilotus forensis)83 által gyakorolt vásári bíráskodásból származó bírságok. A 13. században az uralkodók több esetben is lemondtak a vásár feletti joghatóságukról, és ezáltal az ebből fakadó jövedelmekről a vásár tartója javára.84 A vásárokhoz kapcsolódott a pénzváltók munkája is,85 az ebből befolyó hasznot azonban az uralkodó nem engedte ki a kezéből; csak azt engedélyezte némely esetben, hogy az adott vásáron pénzbeváltói ne jelenhessenek meg,86 vagy csak a bíróval és a falunaggyal együtt végezhessék munkájukat.87 A vásárokon az áruk mérésére a kereskedők saját mérőeszközeiket használták, melyet a vásáron hitelesíteniük kellett. A Selmecbányái városi jog szigorú büntetést írt elő a nem hitelesített száraz és híg űrmértékek, hosszmértékek (rőfök), mérlegek vagy súlyok (súlysorozatok) használata esetén.88 Elképzelhető, hogy a kereskedő a hitelesítésért is a kisebb pénzösszeggel tartozott a hitelesítést végző személynek. Az Árpád-korból hat vásárvám-szabályzatot ismerünk,89 melyek között találunk egyetlen vámtételt tartalmazót (Beregszász), valamint részletesebbeket (Buda, Esztergom) is. A szabályzatok közül a budai és a gölnicbányai szinte szó szerint megegyezik egymással. A kettő közötti eltérések abban mutatkoznak meg, hogy egyes tételek csak a budaiban, mások viszont csak a gölniciben szerepelnek. Az előbbiek közé azon tételek tartoznak, amelyek a Budánál működő révre, kikötőre vonatkoznak (révhajó gabona, hajó gabona, hajó hal, kétevezős tutaj, vontatott tutaj). Az utóbbi csoportba egyetlen tétel tartozik: a megrakott ló után fizetendő 1 dénár, a budaiban csak szekér, hajó, illetve áru után kiszabott vámtételeket találunk. A szakirodalom a két szabályzat azonos-82 CDES I. 111. (Reg. Arp. 225. sz.). - 1216-ban II. András ezen adományát új pecsétje alatt megújította, 1. CDES I. 161-162. (Reg. Arp. 305. sz.). 83 A billogosok végezték némely esetben az ispán nevében a vám beszedését is, 1. 1183: CDES I. 89-90. (Reg. Arp. 136. sz.); 1206: CDES I. 112. (Reg. Arp. 227. sz.). 84 L. pl. 1281. jan. 16.: ÁÚO IX. 298. (Reg. Arp. 3092. sz.); 1287. jún. 23.: BTOE I. 228-230. (Reg. Arp. 3449. sz.); 1300. júl. 21.: Reg. Arp. II/4. 246-247. (Reg. Arp. 4314. sz.). 85 1237. jún. 24.: ÁÚO VII. 27-31. (Reg. Arp. 621. sz.). 86 +1190: EFHU 14-19. (Reg. Arp. 151. sz.); 1217: Monumenta historica episcopatus Zagrabiensis I. Edidit Joannes Bapt. Tkalcic. Zagrabiae 1873. 44-46. 87 1255: CDES II. 344-345. (Reg. Arp. 1062. sz.). 88 Ha valaki nem hitelesített mérőeszközt használt, akkor első esetben egy márkát kellett fizetnie az esküdteknek, második alkalommal 2 márkát, harmadik alkalommal kezével felelt érte, amely büntetést 10 márkával válthatta meg, mely tíz márka kétharmad-egyharmad arányban oszlott meg a bíró és az esküdtek között: „Wir wellen, das welich mensch, es say weib oder mon, das mit unrechter maas fwndnn wirt, sye sey trewg oder feuchtt, oder mit unrechter Elln, Waag oder gelött, der sol deu gesworenn ein marck gebnn, wirdet er zu dem anndernn mal begriffnn, so sol er czwu Marck gebnn, wirtt er zu dem drittnn mal daran begriffnn, so ist er bestanndnn mit der hannt, oder er löse sie mit zehnn Marknn, der gefallenn czwei tail dem Richtter und das dritte tail den Gesworenn, also verr mon in begenadnn wil" - ÁÚO III. 209. 89 1247. dec. 26.: RHMA 471-472., Reg. Arp. 867. sz. (Beregszász, Bereg m.); 1255. júl. 25.: BTOE I. 56-58., Reg. Arp. 1044. sz. (Buda, Pilis m.); 1278: ÁÚO IX. 204-205., Reg. Arp. 2926. sz. (Gölnicbánya, Szepes m.); +1283: Reg. Arp. II/2-3. 317-318. (Pata, Somogy m.); 1283: Reg. Arp. II/2-3. 316. (Putnok, Gömör m.); 1288. ápr. 18.: MES II. 236-241., Reg. Arp. 3483. sz. (Esztergom, Esztergom m.).
