Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Weisz Boglárka: Vásártartás az Árpád-korban IV/879
VÁSÁRTARTÁS AZ ÁRPÁD-KORBAN 885 vagyis inkább másfél napig is eltartott.26 Ez természetes, ha figyelembe vesszük a kor közlekedési feltételeit, mert így a távolabbról érkezőknek is biztosított volt az áruforgalomban való részvétel. Az évente, ugyanazon ünnephez köthető vásárok a 13. századtól mutathatók ki, melyek nagyobb keresztény ünnepekhez, templomok védőszentjének napjához, vagy más jeles eseményekhez társultak.27 A sokadalmak ezektől azonban különböztek: királyi engedélyhez kötődtek, meghatározott ideig tartottak, és a királyi vám alól mentesek voltak. A sokadalmak a 13. század második felében jelennek meg, elsősorban a külföldről származó árucikkek iránti igény kiszélesedését követően. A vásár napja A 11. század elején a vásárt vasárnap a templom előtt tartották, ami az egyház számára elfogadható volt, hiszen a vásárra érkezők a templomba is betértek.28 Ebből az időszakból származhat a pécsváradi apátság oklevelének azon adata, mely szerint Szent Péter egyháza mellett vasárnap vásárt tartottak.29 Néhány évtized múlva azonban már az volt a cél, hogy a vásárt ne vasárnap, illetve ünnepnapokon tartsák, azaz a templomba járást elkülönítsék a vásározástól.30 Az utóbbinak ugyanis nagyobb volt a vonzereje, és eltérítette az embereket a templomba járástól. A Képes Krónika szerint I. Béla a vásárokat szombati napra helyezte,31 a rendeletet azonban a szakirodalom I. Géza intézkedésének tekinti.32 A szombati vásártartásnak a nyomai már I. István uralkodása alatt megfigyelhetők az esztergomi és a szigetfői vásár esetében.33 A vásár -26 1239. szept. 29.: „... forum fieri in eadem per totum diem sabbati, incipiendo a media die ferie sexte immediante precedentis ..." - EFHU 32-34. (Reg. Arp. 660. sz.); 1291: „Concessimus etiam eisdem fora feria sexta ab hora pomeridiana usque horam vespertinam die Sabbathi... celebrandum" - Oklevéltár Kolozsvár története első kötetéhez. I. Szerk. Jakab Elek. Buda 1870. (a továbbiakban: KvOkl. I.) 28-29. (Reg. Arp. 3755. sz.). 27 Fehérváron például a Szent István napi törvénynaphoz köthetően - az azon megjelenő tömeg méretéből is fakadóan - évente nagyobb vásárra kerülhetett sor, mely azonban nem volt vámmentes, hiszen 1279-ben Colynus veszprémi főesperes a veszprémi püspöktől megkapta a Fehérváron Szent király ünnepén szedett vámot (tributum in festő Sancti Regis), 1. CD IX/7. 700. 28 A vasárnap megtartásáról már Szent István rendelkezett, 1. Sancti Stephani decretorum liber primus 9. c. (Záuodszky Levente: A Szent István, Szent László és Kálmán korabeli törvények és zsinati határozatok forrásai. [Függelék: A törvények szövege]. Bp. 1904. 144.). Szent László István intézkedését enyhíti, amikor lehetővé teszi, hogy a templomtól távol eső falvakból csak egy ember menjen el a többiek nevében a vasárnapi misére, 1. Sancti Ladislai regis decretorum liber primus 11. c, vö. még 25. c. (Záuodszky L.: Törvények i. m. 160., 162.), a vasárnapi munkavégzésre vonatkozó tilalmat ugyanakkor kiterjeszti a zsidókra is, 1. uo. 26. c. {Záuodszky L.: Törvények i. m. 162.). 29 +1015: DHA I. 72-80. (Reg. Arp. 6. sz.). 30 István törvényei nem foglalkoznak azzal, hogy a vasárnapokon kívül milyen ünnepnapokat kell még hasonlóképpen megülni. A szabolcsi zsinat azonban már tételesen felsorolta az ünnepeket, és azt is előírta, hogy minden plébániaegyház ülje meg a védőszentje és a felszentelése napját is, 1. Sancti Ladislai regis decretorum liber primus 38. c. (Záuodszky L.: Törvények i. m. 164.). 31 Scriptores rerum Hungaricarum tempore ducum regumque stirpis Arpadianae gestarum I—II. Edendo operi praefuit Emericus Szentpétery. Budapestini 1937-1938. (a továbbiakban: SRH) I. 358. 32 Györffy György: István király és műve. Bp. 1983.2 335.; Jánosi Monika: Törvényalkotás Magyarországon a korai Árpád-korban. (Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 9.) Szeged 1996. 102. 33 Györffy Gy.: István király i. m. 335. - A 10. században Györffy György a szombati vásározást tartja elképzelhetőnek, 1. Györffy György: Pest-Buda kialakulása. Budapest története a honfoglalástól az Árpád-kor végi székvárossá alakulásig. Bp. 1997. 45-46.
