Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Weisz Boglárka: Vásártartás az Árpád-korban IV/879
884 WEISZ BOGLÁRKA A vásártartás gyakoriságát tekintve tehát három vásártípust különböztethetünk meg az Árpád-korban: a naponta, a hetente és az évente megtartott vásárt. A napi vásárok az Árpád-korban csak olyan településeken jelennek meg, ahol előszeretettel árusítottak külföldi kereskedők (Esztergom, Pest, Zágráb, Buda, Győr). A napi vásár leginkább rájuk való tekintettel_alakulhatott ki, mivel így lehetőségük nyílt arra, hogy árujukat értékesítésre bocsáthassák bármikor is érkezzenek ezen városokba. A hetivásárok bizonyára nem minden héten bírtak egyforma jelentőséggel, voltak hetek, amelyek kiemelkedtek, és voltak kisebb jelentőségű vásárok is az adott település hetivásárai sorában. Ezeken a vásárokon ugyanakkor nemcsak a mindennapi árucikkek cseréltek gazdát, hanem a hetivásár volt a külföldi árucikkek, az egymástól távol lévő gazdasági körzetek áruinak kereskedelmi cseréjének a színtere, így ezek a szűkebb piackörzetek központjainak tekinthetők.21 Kérdéses, hogy a naponta, illetve a hetente megtartott vásárok kapcsán a napi, illetve a heti piac kifejezés használata helyénvaló-e. A magyar „piac" szó 1372 után jelenik meg 'sík terület' jelentéssel, és 1499-ben mutatható ki elsőként 'vásártér' értelemben,22 azaz a kereskedelem helyének megjelölésére. Ezért nem gondoljuk szükségesnek az Árpád-kori kereskedelmi forma megjelöléseként a piac kifejezés alkalmazását.23 Az évente megtartott, több napig tartó vásárokra vonatkozóan a szakirodalomban elterjedt „országos vásár" kifejezés használatát nem tartjuk helyesnek, mivel a források ezt nem támasztják alá. E vásártípusra az „évi, évenkénti vásár" mellett a középkorban használatos „sokadalom" megnevezést fogadhatjuk el.24 Szent István korában jelenik meg az országban a hetivásár, melyhez nagyobb településeken — legkésőbb a 13. században — napi vásár társulhatott. A hetivásár nem minden esetben ért véget az adott napon,25 előfordult, hogy két, 21 Vö. Kubinyi András: A középkori magyarországi városhálózat hierarchikus térbeli rendjének kérdéséhez. Településtudományi Közlemények 23. (1971) 59. 22 Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen IL Hsg. Loránd Benkő. Bp. 1994. 1153. 23 Mai szóhasználatunkban a „vásár" és a „piac" fogalma között minőségbeni különbség figyelhető meg, azaz a kisebb jelentőségű kereskedelmi árucserét a piacokhoz, a nagyobb területeket átfogó, szélesebb kínálatot felvonultató adás-vevést a vásárokhoz köthetjük. Az Árpád-korban megjelenő napi „piac"-okon mind a mindennapi élethez, mind a külföldi kerekedők által behozott luxuscikkekhez hozzá lehetett jutni, hiszen a külföldi kereskedőket, bármikor is érkeztek az adott településre, semmi sem korlátozta abban, hogy ezeken a napi vásárokon áruljanak. A - mai értelemben vett -„piac" és „vásár" elkülönülése megindulhatott már az Árpád-korban, de forrásaink nem nyújtanak lehetőséget ezek szétválasztására. 24 15. sz.: „magnae essent nondinae wlgo sokadalom", 1538: „Nundine: sokadalom: der marckt", 1585 k.: Nundinae: Sokadalom", 1595: „Nundinae: Iarmarckt: Sokadalom" - Régi magyar glosszárium. Szótárak, szójegyzékek és glosszák egyesített szótára. Szerk. Berrár Jolán, Károly Sándor. Bp. 1984. 616. - A vásározással kapcsolatos egységes terminológia kialakítását szorgalmazza Kubinyi András is, aki az évenként megtartott vásárok kapcsán az „évi vásár" mellett a „sokadalom" kifejezés használatát tekinti elfogadhatónak, a napi és heti vásárok esetében azonban nem zárkózik el a „piac" fogalmának megtartásától, sőt, a „napi vásár" kifejezést különösen furcsának véli, vö. Kubinyi András: A belkereskedelem a késő középkori Magyarországon. In: A középkori magyar gazdaságtörténet a régészet és az anyagi kultúra tükrében. Szerk. Kubinyi András, Laszlovszky József, Szabó Péter, (sajtó alatt). 25 Egynapos, sőt minden esetben hétköznapi vásárnak tekintette a hetivásárt Miskolczy István, 1. Miskolczy István: A középkori kereskedelem története. Budapest 1926. 31.
