Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Weisz Boglárka: Vásártartás az Árpád-korban IV/879
880 WEISZ BOGLÁRKA A vásárok másik csoportja gazdaságföldrajzi tényezők — közlekedési gócpontok, átkelőhelyek, különböző termelési módokat lehetővé tevő tájak találkozása — hatásának köszönhette kialakulását. így például az Arad megyei Szombathely a Maros folyó, azaz a legfontosabb vízi sószállító útvonal mellett feküdt, a Baranya megyei Eszék a Dráva legfontosabb átkelőhelye mellett alakult ki, ahol az egyik legforgalmasabb —jeruzsálemi zarándokútként is használt — hadiút vezetett át, a Heves megyei Pásztó viszont a síkság és a hegyvidék találkozásánál terült el, míg a Hont megyei Hídvég egy, az Ipoly folyón létesített híd mellett alakult ki' s a példák száma tovább szaporítható.4 Sokszor e két tényező együttesen jutott szerephez egy-egy vásár kialakulásánál, mint például az Árpádok két korai székvárosa esetében. Esztergomról az alábbiakban esik még szó, Fehérvárott pedig a város uralkodói központ mivolta, valamint nagy jelentőségű egyházi intézményei mellett a vásár kialakulását az is elősegítette, hogy a település a Bakony és a Mezőföld találkozásánál, úthálózati csomópontban helyezkedett el. Harmadik királyi székvárosként csatlakozott hozzájuk a 13. század második felétől Buda, melynek vására ettől az időszaktól kezdve a legjelentősebbnek tekinthető. A település és a vásár jelentőségét elősegítette Duna menti elhelyezkedése, illetőleg az úthálózatban betöltött központi szerepe. Nem kevésbé voltak kedvezők Győr adottságai: a város ispánsági és püspöki központ volt, ugyanakkor a Mosoni-Duna, a Rába és a Rábca összefolyásánál terült el, ahol átkelőhelyek segítették az úton közlekedőket. Ugyanez mondható el Váradról (püspöki székhely a Sebes-Körös partján, az Erdélybe vezető út mentén), Bácsról (ispánsági központ és érseki székhely jelentős út nyomvonalán), Veszprémről (ispánsági és püspöki központ, melyen jelentős főútvonalak haladtak keresztül), Nyitráról (ispánsági központ, majd püspöki székváros is, jelentős kereskedelmi utak csomópontjában), valamint olyan, az előzőekhez képest kisebb jelentőségű településekről, mint például Kéve (ispánsági központ és forgalmas dunai rév), Csongrád (ispánsági központ két jelentős vízi útvonal, a Körös és a Tisza találkozásánál) vagy éppen Liptó (királyi uradalmi központ a Vág partján, a lengyel területek felé vezető út mentén), de a további példák között említhető lenne Pozsony, Vasvár és Sopron épp úgy, mint Jászó, Galgóc vagy Szatmár. 4 Az Árpád-kori úthálózathoz 1. Kováts Ferenc: Adalékok a dunai hajózás történetéhez az Anjouk-korában. Gazdaságtörténelmi Szemle 8. (1901) 433-444.; Gárdonyi Albert: Felső-Magyarország kereskedelmi útjai a középkorban. Bp. 1908.; Diószegi András: A Magyarországon keresztülvezető kereskedelmi utak az Árpádházi királyok idejében. Kolozsvár 1909.; Borcsiczky Béla: A politikai változások befolyása Magyarország kereskedelmi útjaira a XTV-XV században. Bp. 1914.; Holub József: Zala vármegye vámhelyei és úthálózata a középkorban. Századok 51. (1917) 45-60.; Domanovszky Sándor: Duna-Fekete-tengeri kereskedelmi hajózásunk múltjáról. Tenger 8. (1918) 161-183.; Glaser Lajos: Dunántúl középkori úthálózata. Századok 63. (1929) 138-167., 257-285.; Györfíy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza I-IV Bp. 1963-1998.; Kubinyi András: Városfejlődés és vásárhálózat középkori Alföldön és az Alföld szélén. (Dél-alföldi évszázadok 14.) Szeged 2000.; Tringli István: Pest megye a késő középkorban. In: Pest megye monográfiája 1/2. Szerk. Zsoldos Attila (Torma István közreműködésével). Bp. 2001. 75-194.; Blazovich László: A 14-16. századi úthálózat vázlata. In: Uő: Városok az Alföldön a 14-16. században. (Dél-alföldi évszázadok 17.) Szeged 2002. 47-56.; Tóth Endre: Via imperatoris (1217). In: „Quasi über et pictura". Tanulmányok Kubinyi András hetvenedik születésnapjára. Szerk. Kovács Gyöngyi. Bp. 2004. 575-580.
