Századok – 2007

KÖZLEMÉNYEK - Weisz Boglárka: Vásártartás az Árpád-korban IV/879

KÖZLEMÉNYEK Weisz Boglárka VÁSÁRTARTÁS AZ ÁRPÁD-KORBAN A kereskedelemi áruforgalom a középkorban elsősorban a vásárokon bonyolódott le, bár a nagyobb településeken legkésőbb a 13. század elején megjelenik az „üzlethelységek"-ben történő árusítás is. A vásárok jelentősége és száma a 13. században nő meg, amely mögött az árutermelés kiszélesedése, a lakosság számának emelkedése, azaz a kínálat és kereslet egymással összefüggésbe hozható növekedése áll. Vásártípusok A vásárokat kialakulásukat tekintve két csoportra oszthatjuk: a természetes tényezők hatására kialakultakra, és a mesterséges úton létrejöttékre. Az első csoportba tartozók esetében a később megkapott vásárprivilégium már csak a vásár megerősítésére szolgált. Ezek két további alcsoportra bonthatók. Egy részük az egyházi és a világi igazgatás központjaiban jött létre, mint például a Baranya megyei Kernend és Pécs vására, melyek közül az előbbi település a Győr nembeli Óváriak baranyai uradalmának központja volt, az utóbbi pedig olyan püspöki székváros, mely a nagy kereskedelmi utakkal csak közvetve állt kapcsolatban. Az ispánsági központok közül Bodrog vására (Bodrog m.) már a 11. századi forrásokban is feltűnik, de ispánsági központ volta segíthette a nógrádi vásár (Nógrád m.) kifejlődését is. A Nyitra megyei Újhely kisebb királyi uradalom központjaként lehetett alkalmas vásárhely. Azt a feltételezést, mely szerint a 11-12. században minden megyésispánság székhelyén tartottak hetivásárt,1 az igazgatási központok és a vásárok közötti kapcsolat bátorította. E kapcsolat ugyanakkor fordított irányban is érvényesült, amennyiben a későbbiekben a vásártartó helyeken alakítottak ki világi központokat: a pénzverőkamarák felállításánál az Árpád-korban a kereskedelmi központokat részesítették előnyben, s csak az Anjou-kortól vették figyelembe a bányák közelségét.2 Az igazgatási központok és a vásárok kapcsolatának egy további elemére vet fényt az a megfigyelés, hogy a 13. század végén megjelenő sedriahelyek jelentős részével kapcsolatosan kimutatható, hogy a törvényszéki napot a hetivásár napján tartották meg.3 1 Fügedi

Erik: Középkori magyar városprivilégiumok. Tanulmányok Budapest Múltjából XIV Bp. 1961. 32. 2 Rómán Bálint:

A Magyar Királyság pénzügyei és gazdaságpolitikája Károly Róbert korában. Bp. 1921. (Reprint: Bp. 2003.) 199-200. 3 Csukovits Enikő:

Sedriahelyek - megyeszékhelyek a középkorban. Történelmi Szemle 39. (1997) 377-378.