Századok – 2007
TANULMÁNYOK - Zsoldos Attila: Az 1267. évi dekrétum és politikatörténeti háttere (IV. Béla és Ifjabb István király viszályának utolsó fejezete) IV/803
AZ 1267. ÉVI DEKRÉTUM ÉS POLITIKATÖRTÉNETI HÁTTERE 823 lyett kormányzó bánt állította.132 Választása alighanem azért esett éppen Rolandra, mert a bán bizonyosan nem vett részt az István elleni háborúban,133 így Istvánnal való együttműködését nem tette lehetetlenné az előző évi háború emléke. A hadjárat eseményeiről nem sokat tudunk, mindenesetre az bizonyos, hogy némi harcokra is sor került, melyek eredményeként sikerült a kunokat visszatérésre kényszeríteni.134 Könnyen lehet, hogy Parabuch ispán azon — a kunok között és követségek során szerzett — érdemei, amelyekre István ifjabb király a számára tett adományát írásba foglaló oklevelében hivatkozik,135 éppen a kunok lázongásának lecsendesítéséhez kapcsolhatók. A kunok elleni hadjárat idejét Pauler Gyula 1266 áprilisára helyezte,136 minden bizonnyal helyesen, hiszen — mint látni fogjuk — júniusban már folyt István bolgár hadjárata, Roland pedig júliusban bizonyosan újra Szlavóniában volt,137 ellenben áprilisban képviselője járt el helyette egy családi ügyben.138 A kunok ügyének sikeres megoldása a két király közötti békés együttműködés kezdete lehetett volna, ehelyett azonban az ellentétek felújulásához vezetett. A történtekről István egy, már trónraléptét követően kiállított oklevele számol be: „Roland bánt más bárókkal együtt szüleink a mi megsegítésünkre küldték, hogy a kunokat, akik Magyarország területéről ki akartak vonulni, az ő támogatásukkal az ország határaitól visszaűzzük. Miután úgy tűnt, hogy a kunok nem minket vetnek meg, maguk a mi szüleink, megfeledkezvén a nekünk kijáró szeretetről, azért, mert Roland bán —jóllehet az ő parancsuk szerint — nekünk kegyes szolgálatot tett, vetélytársainak áskálódása révén a mondott bánt oly súlyosan megkárosították, hogy bánságától méltatlanul megfosztották, s megparancsolták, hogy különböző birtokait tegyék tönkre".139 A szöveg éppen a történet lényegét hagyja homályban, azt tudniillik, hogy voltaképpen mivel is vonta magára IV Béla haragját Roland. Az udvari intrikák emlegetése persze, némi magyarázattal szolgálhat, kivált a belháborút követő — s nyilván kölcsönös — bizalmatlanság légkörében, de maradt némi nyoma annak, hogy ennél többről lehetett szó. E nyomok azonban nem a kun ügyhöz, hanem István bolgár hadjáratához vezetnek. 132 1270: CDCr V 547. 133 Roland 1264. dec. 6-án egy muraközi birtok ügyében a Zalai megyei Perlakon (in Prilok) adott ki oklevelet (CDCr V 315-317.), 1265. febr. 25-én pedig a Zágrábtól délkeletre fekvő Zseiinben (in Selyn) a zágrábi káptalan egy oklevelét írta át (uo. 332-333.). 134 1266: CD IV/3. 346.; 1267: Károlyi I. 4-5.; 1269: RA II/l. 46-47. 135 1266: ÓMO 120. 136 Pauler Gy.: A magyar nemzet tört. i. m. II. 264. 137 1266. júl. 6.: CDCr V 386-387. 138 1266. ápr. 11.: CDCr V 378. 139 1270: „missus idem Rolandus banus, cum aliis baronibus per parentes nostros in subsidium nostrorum, ut Cumanos, qui se a regno Hungáriáé extrahere volebant, per eorum auxilium a limitibus regni Hungáriáé expelleremus. Ut nos inveniremur ipsos contempnere non nos, ipsi iidem parentes nostri tamquam promissae nobis dilectionis immemores, pro eo, quod Rolandus banus, quamquam iuxta mandátum eorum, grata nobis obsequia faciebat, per emulorum obloquia, praedictum banum tam graviter destruxerunt, quod banatu suo ipsum indebite spoliarunt, et diversas possessiones suas crudeliter destrui preceperunt" - CDCr V 547., az idézett magyar fordítás Petrovics István munkája, 1. KHO 66-67.
