Századok – 2007

TANULMÁNYOK - Zsoldos Attila: Az 1267. évi dekrétum és politikatörténeti háttere (IV. Béla és Ifjabb István király viszályának utolsó fejezete) IV/803

820 ZSOLDOS ATTILA ként szerepel, s V István uralkodásának végéig meg is maradt e poszton.113 1271-től aztán már maga Selke is győri ispánként szolgálta Istvánt.114 A két példa alapján joggal gyanakodhatunk arra, hogy IV Béla 1265 és 1270 között tett adományai között továbbiak is lehettek, melyek valójában a belháború idején szerzett érdemeket jutalmaztak. Kiváltképp felmerülhet e gyanú azon szolgagyőri várnépbeli esetében, akinek a királyi szervienssé emelésére „a felderítésben és egyebekben" (tam in exploracione, quam in aliis) teljesített — tehát katonai jellegű — szolgálatai viszonzásaként került sor.115 Annak okát, hogy IV Béla okleveleiből miért hiányzik következetesen a belháborúra való utalás, nehéz lenne pontosan meghatározni. Meglehet, presztízsszempontok játszottak ebben közre, de az sem lehetetlen, hogy a király már a jövőre gondolva járt így el: nem akarta nehéz helyzetbe hozni megjutalmazott híveit, ha azok István trónralépését követően majd megerősíteni akarnák tőle kapott oklevelüket — ami például, mint láthattuk, Gúg fia Jánosék esetében valóban meg is történt —, vagy bíróság előtt lennének kénytelenek bemutatni azokat.116 István ifjabb királyt ilyen aggodalmak nem gyötörték, így aztán az ő oklevelei bőséges adalékokkal szolgálnak a háború történetére vonatkozóan, újabb és újabb részletekkel világítva meg annak egyes eseményeit. 1265 tavaszán a béke helyreállt a dinasztián belül, a bizalom azonban nem. Ennek biztos jele, hogy az eredeti békeszerződést kiegészítő egyezmény megkötésére az öregebb117

és az ifjabb király jelenlétében a mai Margit-szigeten került sor. A színhely kiválasztását általában azzal a szereppel szokás kapcsolatba hozni, amelyet — feltételezések szerint — IV Béla szent életű leánya, a szigeten emelt domonkos kolostorban élő Margit hercegnő játszott a béke létrehozásában.118 Margit legendája valóban tartalmaz olyan utalásokat, amelyek alapján erre lehet gondolni.119

Az is megfontolásra érdemes körülmény, hogy a hercegnő szintén magára vonta apja haragját, amikor több ízben is elzárkózott attól, hogy IV Béla akaratának megfelelően feladva élethivatását férjhez men-113 1270: A zichi és vásonkeői gróf Zichy család idősb ágának okmánytára I-XII. Szerk. Nagy Iván, Nagy Imre, Véghelyi Dezső, Kammerer Ernő, Lukcsics Pál. Bp. 1872-1931. I. 20.; 1271: CD V/l. 138., Magyar Országos Levéltár, Diplomatikai Fényképgyűjtemény (a továbbiakban: DF) 248 068.; 1272: HO V 46., ÁUO VIII. 384., 389., 392., HO VI. 185., ÁÚO VIII. 394., CDCr V 625., UB I. 19., CDCr V 635., 638., UB III. 279., HO VIII. 440., CD V/l. 241. 114 1271:

CD V/l. 138., DF 248 068.; 1272: CDCr V 635.; aug. 3.: UB III. 279., HO VIII. 440. — Vö. Wertner Mór: Az Árpádkori megyei tisztviselők. Okirati kútfők nyomán. Bp. 1897. 31. és 37. 115 1267: ÁÚO III. 158-159. 116 Az adományos érdemeit elbeszélő narratiok efféle szerepére

1. Zsoldos Attila: Karászi Sándor bán és utódai. Századok 135. (2001) 398-405. 117 István alországbírája (vö. 1266: ÁÚO VIII. 146.), János nevezi 1267. évi oklevelében Bélát „rex senior"-nak, 1. DL 105 181. 118 Vö.

pl. Király Ilona: Árpádházi Szent Margit és a sziget. Bp. 1979. 111-115.; Klaniczay Tibor - Klaniczay Gábor: Szent Margit legendái és stigmái. (Irodalomtörténeti füzetek 137.) Bp. 1994. 172-173.; Klaniczay G.: Az uralkodók szentsége i. m. 227.; Török József: A tizenharmadik század magyar egyháztörténete. (Keresztény századok) H. n. [Bp.] 2003. 134-135. 119 Bőle

Kornél: Arpádházi Boldog Margit szenttéavatási ügye és a legősibb latin Margit-legenda. Bp. 1937. 24-25., magyarul 1. Árpád-házi Szent Margit legrégibb legendája és szentté avatási pere. Fordította Bellus Ibolya és Szabó Zsuzsanna. A jegyzeteket írta Bellus Ibolya. Bp. 1999. (a továbbiakban: Margit) 35., 37-38.