Századok – 2007
TANULMÁNYOK - Zsoldos Attila: Az 1267. évi dekrétum és politikatörténeti háttere (IV. Béla és Ifjabb István király viszályának utolsó fejezete) IV/803
AZ 1267. ÉVI DEKRÉTUM ÉS POLITIKATÖRTÉNETI HÁTTERE 821 jen a dinasztia éppen időszerű külpolitikai érdekeinek megfelelően,120 s így a királyi család más tagjainál feltehetően több megértést tanúsított öccse, István iránt. A két testvér szorosabb kapcsolatára enged következtetni végezetül, hogy István 1272-ben Margit szigetén temettette el magát.121 Hiba lenne mindazonáltal elfeledkezni arról, hogy a sziget ugyanakkor IV Béla és István országrészének határán feküdt. Márpedig egy sziget szerfelett alkalmas színhelye az egymással szemben álló, s ezért kölcsönösen bizalmatlan felek számára béketárgyalások lefolytatására, ha valamely okból elkerülhetetlenné válik, hogy személyesen is találkozzanak. Az ok nyilvánvaló: a korlátozott számú kísérővel megjelenő felek így lehettek biztosak abban, hogy a másik nem képes cselt vetve váratlanul lerohanni embereivel gyanútlanul megjelenő tárgyalópartnerét. így került sor 1073-ban az Esztergom melletti szigeten Salamon király és Géza herceg — a későbbi I. Géza király — között, vagy 1129-ben egy Barancs közelében lévő szigeten II. István magyar király és II. János bizánci császár között egy-egy békeszerződés megkötésére.122 Annak bizonysága, hogy a szokás a 13. századra sem ment feledésbe, éppen Istvánnal kapcsolatban bukkan fel: trónraléptét követően, 1270 októberében, II. Ottokár cseh királlyal egy Pozsony és Pottenburg közötti dunai szigeten kötött fegyverszünetet.123 Ha a bizalom tehát nem is volt teljes IV Béla és István között, az események kikényszerítették, mégpedig nem sokkal a Margit-szigeti szerződés megkötését követően, hogy az öregebb és az ifjabb király tanúbizonyságot tegyenek együttműködési készségükről. A szerződésben a felek — egyebek mellett — kölcsönösen ígéretet tettek arra is, hogy nem csábítják a maguk oldalára egymás híveit, akik között a kunokat István alattvalóiként említi a szöveg.124 Világos tehát, hogy a kunok feletti joghatóság, a háborút megelőző időkhöz hasonlóan, ezúttal is az ifjabb királynak jutott. Ez a megoldás egyfelől logikusan következett István azon törekvéséből, amelynek értelmében a neki jutott országrészben teljhatalmat kívánt magának biztosítani, másfelől azonban — mivel a kunok áttelepítése a Dunától nyugatra nyilvánvalóan szóba sem jöhetett — igen nehéz helyzetbe hozta azokat a kunokat, akik a háború idején IV Béla mellett kötelezték el magukat uruk, István ellenében.125 A kunok kérdése az ifjabb 120 VPRO I. 172., 176., 183-184., 191., 202., 220.; Margit 69., 73., 82., 90., 102-103., 124. stb. 121 Chronici Hungarici compositio saeculi XIV 180. c. — Scriptores rerum Hungaricarum tempore ducum regumque stirpis Arpadianae gestarum I—II. Edendo operi praefuit Emericus Szentpétery. Az Utószót és a Bibliográfiát összeállította, valamint a Függelékben közölt írásokat az I. kiadás anyagához illesztette Szovák Kornél és Veszprémy László. Bp. 1999.2 (a továbbiakban: SRH) I. 471. 122 Chronici Hungarici compositio saeculi XIV 112., 156. cc. (SRH I. 378., 442.). — Az utóbbi eseményre 1. még Ferenc Makk: The Árpáds and the Comneni. Political Relations between Hungary and Byzantium in the 12th Century. Bp. 1989. 27. 123 Continuatio Vindobonensis (ad a. 1270) - Cat. font. I. 782., 1. még uo. 260., 273., 508., vö. Pauler Gy.: A magyar nemzet tört. i. m. II. 282-283. 124 1266: Promisimus insuper predicto filio nostro carissimo, quod nee nos, nee domina regina, consors nostra carissima, nee Bela dux, filius noster predilectus, nee etiam domina Anna ducissa, filia nostra carissima alliciemus, sollicitabimus aut recipiemus Cumanos, barones, servientes vel aliquos homines suos prêter rusticos et villanos, qui filius noster similiter promisit nobis non sollicitare, allicere et recipére barone, servientes, nobiles et alios homines nostros prêter ruricolas inhabitandi gratia transmigrantes - VMHH I. 285. 125 Vö. Zsoldos A.: Az ifjabb király országa i. m. 254.
