Századok – 2007
TANULMÁNYOK - Zsoldos Attila: Az 1267. évi dekrétum és politikatörténeti háttere (IV. Béla és Ifjabb István király viszályának utolsó fejezete) IV/803
AZ 1267. ÉVI DEKRÉTUM ÉS POLITIKATÖRTÉNETI HÁTTERE 811 26. közötti időszakba, amikor nem ismerünk oklevelet Istvántól, minden nehézség nélkül beilleszthető egy rövid krakkói út, ahová, az augusztus 10-i oklevelek szerint a későbbi Zólyom- vagy Németlipcsén52 keresztül ment a király. Feltételezve, hogy a lengyel évkönyvekben szereplő téves dátum(ok) úgy jött(ek) létre, hogy közös forrásukban tévedésből nem szerepelt a decimo szó a sexto, illetve a septimo előtt, István krakkói látogatását 1270. augusztus 16. (vagy 17.) és 19. (vagy 20.) közé helyezhetjük. Az igazi kérdés azonban szempontunkból nem is az utazás időpontja, hanem indoka. V István említett oklevele ezzel kapcsolatban „fogadalmat" (votum) és „zarándoklat"-ot (peregrinatio) emleget,53 amivel a lengyel források Szent Szaniszló sírjára történő utalásai54 is összhangban vannak. Mivel IV Béla, majd őt követve felesége, Mária királyné nem sokkal korábban halt meg, nem lehetetlen, hogy Pauler indokoltan kereste a szüleivel súlyos konfliktusok sorába keveredett István megrendülését az út hátterében.55 Nem hagyhatjuk azonban figyelmen kívül, hogy a lengyel források szerint István és Boleszló között ez alkalommal „béke és egyezség" (pacem et concordiam) jött létre,56 így a zarándoklat István számára legalább annyira lehetett politikai kérdés, mint lelkiismereti.57 Az út politikai vonatkozásait illetően felmerült, hogy az új magyar uralkodó II. Ottokár cseh királlyal szemben keresett szövetségest Boleszló személyében,58 ami tagadhatatlanul ésszerű feltételezés, 59 mindazonáltal forrásunk szerint az „egyezség"-et megelőzte a „béke". Márpedig István és Boleszló kapcsolatát más aligha árnyékolhatta be, mint az 1265. évi események emléke. László herceg lengyelországi fogsága, Kunigunda (Kinga) hercegné egyértelmű kiállása IV Béla mellett István öccse ellenében (amiről említett levele tanúskodik), valamint István krakkói útja ily módon egymást kiegészítő módon alapozzák meg azt a feltételezést, mely szerint az ifjabb király fiát, elválasztva őt a továbbra is Turóc várában raboskodó anyjától és nővéreitől, IV Béla Krakkóba küldte, mégpedig minden valószínűség szerint az 1264-1265. évi háború utolsó szakaszában, s tette mindezt gyaníthatóan azért, mert ebben látta annak biztosítékát, hogy István katonai győzelme esetén sem férhet hozzá a túszként őrzött gyermekhez. Az isaszegi csatát követő események egyértelműen arról tanúskodnak, hogy IV Béla számítása beváltotta a hozzáfűzött reményeket: a harctéren dia-52 István itineráriumának töredékes volta miatt nem dönthető el, hogy végül is melyik Lipcse értendő a dátumhelyként megnevezett „Lypche" alatt. 53 1271: CDCr V 588. 54 Cat. font. I. 87., 121., 130., 176., 199., II. 1606. 55 Pauler Gy.: A magyar nemzet tört. i. m. II. 282. 56 Cat. font. I. 87., 130., 176. 57 A politikai zarándoklat jelenségére 1. Csukovits Enikő: Középkori magyar zarándokok. (História Könyvtár - Monográfiák 20.) Bp. 2003. 65-76. 58 Szűcs J.: Az utolsó Árpádok i. m. 149.; Kristó Gyula: Magyarország története 895-1301. (Osiris Tankönyvek) Bp. 1998. 244.; Klaniczay G.: Az uralkodók szentsége i. m. 186. 69 Az V István és II. Ottokár között végül 1271-ben valóban kitört háborúban küzdő magyar sereg etnikai összetételével is foglalkozó forrásunk ugyan nem tesz említést a magyarok oldalán harcoló lengyelekről (Continuatio Claustroneoburgensis VI. - Cat. font. I. 766.), de a harcokat lezáró békébe — mások mellett — Boleszló krakkói fejedelmet is belefoglalták a felek (VMHH I. 303.).
