Századok – 2007
TANULMÁNYOK - Zsoldos Attila: Az 1267. évi dekrétum és politikatörténeti háttere (IV. Béla és Ifjabb István király viszályának utolsó fejezete) IV/803
812 ZSOLDOS ATTILA dalmaskodó István nem rohanta le apja védtelenül maradt országrészét, hanem ehelyett közel egy hónapig tartó tárgyalásokat követően békét kötött apjával. Az egyezség megszületéséről IV Béla azon, 1265. március 28-án kelt levele tanúskodik, melyet a király az alig két hónappal korábban megválasztott új pápához, IV Kelemenhez intézett, kérve a fiával „a tisztelendő esztergomi és kalocsai érsek atyák közbenjárására megkötött megegyezés és szerződés megerősítését".60 A pápának megküldött okmány szövegét nem ismerjük, ami azért sajnálatos, mert okkal feltételezhető, hogy a legfontosabb kérdéseket éppen ez a szerződés volt hivatott rendezni. A mai Margit-szigeten 1266 márciusában megkötött egyezmény, amelynek mind a IV Béla, mind az István ifjabb király nevében megszövegezett változata és azok pápai megerősítése is ránk maradt,61 ebből a szempontból nyilvánvalóan nem pótolhatja az eredeti megállapodást, mivel annak intézkedései jól felismerhetően nem béke helyreállításával foglalkoznak a viszály okainak megszüntetése révén, hanem a már helyreállt béke megóvását szolgálják a további súrlódások lehetséges forrásaiként számba vett ügyekben való eljárás szabályait fektetve le, ide értve az alattvalóik által egymás ellen indított perekben való ítélkezés módjának elrendezését, a másik fél alattvalóinak bárminemű adóztatásáról történő lemondást, a birtokviszonyok helyreállítását és egyebeket. Maga a Margit-szigeti szerződés szövege is utal arra, hogy intézkedései a korábbi egyezményt egészítik ki (prêter illa igitur, que primitus inter nos et ipsum filium nostrum carissimum ordináta, statuta seu stabilita sunt, impresentiarum ordinamus mutuo consensu et communi voluntate),62 melynek tartalmára azonban csak következtethetünk. Bizonyosra vehető, hogy az 1265 márciusában megkötött békében — ellentétben a Margit-szigeti egyezménnyel, mely elsősorban a két király alattvalóit érintő ügyekkel foglalkozott — a dinasztiát megosztó kérdések álltak az előtérben. Könnyebb helyzetben lennénk, ha pontosan ismernénk mindazt, ami az 1264-1265. évi nagy háborút közvetlenül megelőző családi eseményen, Béla herceg 1264. októberi esküvőjén történt IV Béla és István ifjabb király között. Szerfelett valószínű, hogy ekkor mondhatott IV Béla a vita hevében valami olyat, amit aztán István akár úgy is értelmezhetett, hogy apja meg akarja fosztani trónörökösi rangjától, s így kerülhetett be ez a vád az apjától elszenvedett „méltánytalan üldöztetések" mibenlétét bővebben kifejtő okleveleinek motívumai közé.63 Ez ugyanakkor azt is érthetővé teszi, miért jellemezhette István a háborút eldöntő isaszegi ütközetet úgy, mint ami „fejünk és koronánk megváltásáért" (pro redemptione capitis nostri et corone) folyt,64 magát a győzelmet pedig miért ünnepelhette olyan diadalként, mely 60 1265: composicionem et Ordinationen! inter nos et filium nostrum regem Stephanum mediantibus venerabilibus patribus Strigoniensi et Colocensi archiepiscopis factas nominatim a beatitudine vestre petimus confirmari - VMHH I. 279-280., az idézett magyar fordítást 1. Árpád-kori és Anjou-kori levelek XI-XIV század. Sajtó alá rendezte Makkai László és Mezey László. (Nemzeti Könyvtár - Levelestár) Bp. 1960. 166. 61 1266: VMHH I. 284-287. 62 1266: VMHH I. 284., s — mutatis mutandis — ugyanez szerepel az ifjabb király nevében megfogalmazott okmányban is, 1. uo. 286. 63 1270: ÁÚO VIII. 255.; 1273: CDCr VI. 36. 64 1269: RA II/2-3. 79.
