Századok – 2007

TANULMÁNYOK - Zsoldos Attila: Az 1267. évi dekrétum és politikatörténeti háttere (IV. Béla és Ifjabb István király viszályának utolsó fejezete) IV/803

AZ 1267. ÉVI DEKRÉTUM ÉS POLITIKATÖRTÉNETI HÁTTERE 809 Pauler véleménye legfeljebb annyiban szorul módosításra, amennyiben az Erzsébet turóci fogságára, illetve László Lengyelországból való visszatérésére vonatkozó forrásaink együttes tanúsága inkább arra látszik utalni, hogy egyedül István ifjabb király fiát vitette IV Béla Lengyelországba, míg a család többi tagja továbbra is Ivánka fia András — mint láthattuk, nem túlságosan szigorú — őrizetében maradt a háború végéig. Kérdés mármost, hogy mikor és hová került a történtek idején alig kétéves László herceg. Annak a döntésnek, hogy közvetlenül a sikeres pataki rajtaütést követően válasszák szét a fogságba ejtett család tagjait, biztonsági szempontból — egy esetleges kiszabadítási akció megnehezítése érdekében — lett volna éppen racionális alapja, mégis valószínűtlennek ítélhető ez a megoldás, mivel egyfelől a háború kezdetén IV Béla még okkal bizakodhatott seregei győzelmében, másfelől pedig László herceg külföldre küldése óhatatlanul is nemzetközi jelentőségű kérdéssé emelte volna a magyar belviszályt, ami — ha másért nem, saját uralkodói presztízse okán — aligha lehetett kívánatos fejlemény a magyar király szemében. Ezek a megfontolások tehát azt a feltételezést alapozzák meg, miszerint IV Béla csak azt követően szánta rá magát e lépésre, hogy világossá vált számára: a háború messze nem terveinek megfelelően alakul, azaz valamikor 1265 februárja táján. Az, hogy éppen Lengyelországba küldte unokáját IV Béla, a család történetének ismeretében érthető. Két leánya is lengyel fejedelem felesége volt: a legidősebbet, Kunigundát (Kingát), 1239-ben adták férjhez Boleszlóhoz, a későbbi krakkói fejedelemhez, míg Jolán 1256-ban kötött házasságot egy másik Boleszlóval, Kalisz urával.38 Utóbb, a mai Margit-szigeten 1266-ben megkötött egyezmény — mások mellett — mindkét Boleszlót felsorolja azok között, akikkel szemben István ifjabb király kötelezettséget vállalt a béke megtartására,39

így bizonyosra vehető, hogy mind Kunigunda (Kinga), mind Jolán férje IV Béla pártját fogta a viszály idején. Kettejük közül mégis inkább a krakkói Boleszló, Kunigunda (Kinga) hitvese lehetett az, aki tevőlegesen is szerepet vállalt a konfliktusban oly módon, hogy magára vállalta a kis László herceg őrizetben tartásának kényes feladatát. A gyanút két körülmény is táplálja. Fennmaradt egyfelől feleségének, Kunigundának (Kingának) egy keltezetlen, de — Pauler Gyula véleményét követve — bízvást a magyar belháború idejére datálható levele, melyet azonos nevű unokahúgához, II. Ottokár cseh király feleségéhez, Kunigundához intézett, arra kérve, vegye rá férjét, hogy nyújtson támogatást IV Bélának, amire az ő férje — azaz Boleszló krakkói fejedelem — is készen áll.40 A másik körülmény, mely a későbbi IV László lengyelországi fogsága kapcsán Boleszlóra és feleségé-38 Wertner Mór: Az Árpádok családi története. Nagybecskerek 1892. (Történeti nép- és földrajzi könyvtár 51.) 478. és 489. 39 1266: Vetera monumenta historica Hungáriám sacram illustrantia maximam partem nondum édita ex tabulariis Vaticanis deprompta, collecta ac serié chronologica disposita ab Augustino Theiner I-II. Romae-Zagrabiae 1863-1875. (a továbbiakban: VMHH) I. 285. és 287. 40 É. n. (1265): ÁÚO III. 161-162., vö. Pauler Gy.: A magyar nemzet tört. i. m. II. 261. —Az viszont kérdéses, hogy Kunigunda cseh királyné azon, Mária magyar királynéhoz intézett levele, melyben szintén szó esik István „machinációi"-ról, valóban ekkor kelt-e, vagy inkább 1270-ben, mint azt Wenzel Gusztáv vélte, 1. ÁÚO III. 239.