Századok – 2007
MŰHELY - Miskolczy Ambrus: Természetkultusz és cigánykép. Magyar és román párhuzamok III/761
774 MISKOLCZY AMBRUS májáról. H. M. G. Grellmann a felvilágosodás szellemében értekezett sorsukról. „A cigányok Kelet népe, gondolkodásmódjuk keleti." Szerinte nem hajlanak az újításokra, hanem lopnak, csalnak, kereskednek, nem dolgoznak. „Csak a cigányoknak tulajdonítható, hogy a jóslás babonája még több millió ember fejében uralkodik." Igaz, hajdan sokan foglalkoztak jóslással. „De ezek a tanult emberek már nem élnek, és ismereteik az irodalom holt levéltáraiban lappanganak, valószínű, hogy velük a chiromantia hite is kihalt volna, mint az asztrológia, necromantia, oneromantia és az együgyűség egyéb gyermekei, ha nem lennének cigányok." Grellmann hírt adott a templom-adomáról is: „Az erdélyi románok körében járja az a közmondás, hogy szalonnából készült a cigányok temploma és a kutyák felfalták." Egyébként olyanok, mint „a gyermeteg gondolkodású emberek", akiket „inkább az érzelem, mint az értelem vezet". így: „a leghaszontalanabb és legkárosabb teremtmények". Ugyanakkor — hangsúlyozza Grellmann — katonának használhatók, vannak magyar regimentek, amelyekben minden nyolcadik ember cigány Tűrik a megpróbáltatásokat, állóképesek.32 Grellmann természetesen sajnálta, hogy II. József rendelkezéseihez hasonlókat Európában máshol nem is próbáltak életbe léptetni, és így „ez a nép olyan tudatlanságban tévelyeg, hogy alig érdemli meg, hogy az emberi nemhez tartozónak tartsák". Ugyanakkor nemcsak azt a nézetet elevenítette fel, mely szerint a cigányok Káintól származnak, és így maguk is zsidók, hanem azt is, mely szerint ruházatuk hasonló a római tógához, ezért feltehetően Trajanus telepítette őket Daciába, hogy ezt a tartományt függőségben tudja tartani.33 Az 1790-es évek elején Grellmann még egyszer megpróbálta kiaknázni a cigány témát, amikor bekapcsolódott a II. József halálát követő röpiratháborúba. A magyar nemesi politika ellenében a kényszercivilizáció álláspontját képviselte. Keserűen panaszolta fel, hogy a császár-királyné, majd a császár rendelkezései nem vezettek eredményre. „A cigányok itt azok, amik voltak, itt valamiféle kovácsok, ott lókereskedők, itt zenészek, ott tolvajok és jósok, azonban mindenütt haszontalan félemberek. Azóta mindig mondom: a cigányok a magyarok szatírái!" Más szóval a magyarok is „félemberek". Ezt nyíltan nem mondta ki. Talán tartott a megtorlástól. A bánsági román papoktól már nem félt annyira, mert azt leírta, hogy ezek is — egy-két kivételtől eltekintve — „félemberek", és minden húszadik kivégzett rabló közül egy éppen ilyen pap. Grellmann viszont a magyar nemességre próbálta hárítani a császári cigánypolitika csődjének az ódiumát. Elévődött azon, hogy Hont megyében még emberevés miatt perbe fogtak cigányokat. Némi vidorsággal számolt be arról, hogy II. József arra járva, leplezetlen gúnnyal érdeklődött, hogy otthon vannak-e az emberevők. „Azt kellett volna kérdeznie: itt van a hazája a hiszékeny embereknek, akik hisznek az emberevésben és hiszékenységből embereket végeznek ki?"34 (Az emberevés hiedelme egyébként Spanyolországban is élt. 35 ) 32 H. M. G. Grellmann: Die Zigeuner. Dessau - Leipzig, 1783. 3., 66-67., 72-73, 109, 118, 126, 128. 33 H. M. G. Grellmann: Histoire des Bohémiens. Paris, 1810. 200, 237. 34 [H. M. G. Grellmann:] Statistische Aufklärungen über wichtige Theile und Gegenstände der österreichischen Monarchie. I. Göttingen, 1795. 356-357. 35 Jean Potocki: Manuscrit trouvé à Saragosse. Paris, 1992. 27.
