Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Pajkossy Gábor: A kormányzati „terrorizmus" politikája Magyarországon 1835 és 1839 között III/683
718 PAJKOSSY GABOR nélkül oszlik szét.120 Míg az országbíró minden tekintetben erőpolitikát tanácsolt, József nádor a diéta eredményes befejezése — az újoncok (és az adó) megajánlása, a katonatartás reformjának elfogadása — érdekében óvott a konfrontációtól, és érzékeltetve a rendek lehetőségeit, a hagyományos diétái alkudozás irányába kívánta terelni Bécset. A politikai perekkel, azok következményeivel nem foglalkozott; kívánatosnak tartotta ugyanakkor azok távoltartását, akik „az elmúlt országgyűlés során vagy azóta alkotmányellenes nézeteikkel, szenvedély ességükkel és gonosz gondolkodásmódjukkal vétették észre magukat".121 E sorok leírása idején (a 26 oldal terjedelmű előterjesztés február 6-ára van keltezve) a nádor már kétszer is levelet váltott Mailáth Antallal arról, hogyan lehetne befolyást gyakorolni a választások menetére, és kiknek a megválasztását kellene megakadályozni: a nádor ide sorolta Bezerédj Istvánt, egyetértett azzal, hogy Deák, mint félelmetes ellenzéki vezető megválasztása sem kívánatos, de azzal is, hogy a kormány semmiképpen se lépjen fel nyíltan ennek érdekében, végül Ráday Gedeon tervezett megválasztása kérdésében — erről néhány sorral alább lesz szó — előbb Bécs véleményét tudakolta.122 Az országgyűlés előkészítésével kapcsolatban meg kell végül említenünk Dessewffy Aurél híres memorandumát, amelyet a szakirodalom az újkonzervatív „fontolva haladás" koncepciója első megfogalmazásaként emleget. A memorandumot abban a formában ismerjük, ahogyan azt szerzője halála után 1843-ban „barátai" megjelentették, márpedig „különböző tekintetek miatt" töredékesen. Úgyszintén csupán ebből a kiadásból tudjuk, hogy a dolgozat 1839. január 1-én keletkezett és ekkor hozták „barátai közvetítésével magas állású férfiak tudomására". A kutatás nem bukkant rá eddig a beadvány teljes szövegére, sem Dessewffy iratai között, sem bécsi irategyüttesekben. Tudjuk, Bécs — különösen az általunk vizsgált időszakban — a reformjavaslatokból keveset szívlelt meg, s inkább a kormányzat erősítésével kapcsolatos gondolatok keltettek figyelmet - de az ez irányú hatást mutató ún. Jarcke-memorandum is csak 1841 végén keletkezett.123 A szövegből feltűnően hiányoznak az utalások a politikai élet ekkori fő kérdésére, a perekre és a kibontakozásra: feltételezhetjük, hogy Dessewffy ezzel kapcsolatos nézetei — persze ha azokat ehelyütt egyáltalán kifejtette — azért hiányoznak a megjelentetett változatból, mivel a memorandum közzétevői négy év elteltével már nem érezték őket aktuálisnak, érvényesnek vagy képviselhetőnek. Minden esetre Dessewffy ismert megnyilatkozásai — 120 Bártfai Szabó L.\ Adatok, i. m. 330. (vö. Erdmann Gy.: Történelem, i. m. 24-25.); MOL P 626. 7. cs. f. 58-67. (XX. századi másolat a fogalmazványról). Itt jegyezzük meg: Cziráky elaborátuma elkészítéséhez kikérte Steinbach Ferenc véleményét is: a közalapítványi ügyigazgatóság igazgatójának, Sedlnitzky „Z. Z." fedőnevű bizalmasának válaszait 1. MOL N 119. 8588. (a másolat csonka). 121 MOL N 22. Praep. ad diaetam 1839:VII. 24. cs. f. 362-376., vö. Erdmann Gy.: Történelem, i. m. 25-26.; az idézet: „welche sich [...] durch verfassungswidrige Ansichten, Leidenschaftlichkeit und üble Denkungsart bemerkbar gemacht haben". 122 MOL N 22. Praep. ad diaetam 1839:Vffl, IX. 24. cs. 123 Dénes Iván Zoltán: Közüggyé emelt kiváltságőrzés. A magyar konzervatívok szerepe és értékvilága az 1840-es években. Bp., 1989. 31-36.; Vermischte Aufsätze und Bruchstücke aus Briefen 1835-1842 von Gr. Aurel Dessewffy. Pest, 1843. 71-86. és XXIII. (az „Elmélkedés" magyarul: Gróf Dessewffy Aurél összes művei. S. a. r. Ferenczy József. Bp., 1887. 201-212., vö. 443. is); Erdmann Gy.: Történelem, i. m. 27-31.
