Századok – 2007

KÖZLEMÉNYEK - Pajkossy Gábor: A kormányzati „terrorizmus" politikája Magyarországon 1835 és 1839 között III/683

A KORMÁNYZAT POLITIKÁJA MAGYARORSZÁGON 1835 ÉS 1839 KÖZÖTT 719 Pest megyei és 1839/1840-es országgyűlési fellépései — alapján nem kétséges, hogy politikai megfontolásokból azt kívánta, bár ne történt volna meg a perek megindítása, az eljárást és az ítéleteket azonban törvényesnek tartotta, a kibontakozást pedig kérelmi — és nem sérelmi — úton, amnesztia kibocsátásával képzelte el.124 Hasonlóan a kormányzat előkészületeihez, az ellenzék terveiről — amelyek ezekben a hónapokban nem nyilvános politikai egyeztetéseken125

kovácsolódtak ki — ugyancsak kormányzati, esetünkben tehát közvetett forrásokból értesülhetünk, köztük két 1838 végén, néhány nap eltéréssel Pesten, illetve Bécsben készített összefoglaló jellegű titkosrendőri jelentésből (amelyeket — más vonatkozásban — már idéztünk, a bécsi jelentés szerzőjét pedig Orosz Józseffel azonosítottuk).126

Mindkét jelentés szerint az ellenzék kiemelkedő fontosságot tulajdonít a szólásszabadság ügyének, az országgyűlésen heves támadások várhatók a bíróságok ellen, mindkét jelentéstevő, a kormányt riogatva, az ellenzék erejéről számol be: az ügyben 36 (!) vármegyére számítanak, agitátorok (!) utazzák be a vármegyéket és dolgozzák meg a közvéleményt, az instrukciók programja szinte kész; végül mindkét jelentésben szó esik az amnesztia lehetőségéről (hogy ez a döntéshozókat tényleg foglalkoztatta volna, semmi adatunk nincs), ezt azonban, bár különböző érveléssel, egyik ismeretlen sem tanácsolta. A későbbi fejlemények ismeretében különösen figyelemre méltó a bécsi keltezésű jelentés meglátása, miszerint az ellenzéket a heves vérű Beöthyé helyett Deák tanítása hódította meg, aki „régi törvények előkeresésében és alkalmazásukban látja az ellenzék sikerét, elrendezésükben pedig nyugalmat és mérsékletet, egyszersmind azonban állhatatosságot és hajthatatlanságot tanácsol".127

Ugyanitt arról értesülünk, hogy az ellenzék olyan utasítások elfogadtatását tervezi, miszerint az alsótábla mindaddig ne bocsátkozzék a királyi előadások megtárgyalásába, míg a szabad vitára biztosítékot nyújtó pozitív törvény nem születik a felségsértés és hűtlenség ügyében. Más adataink (és a későbbi történések) viszont arra utalnak, hogy az ellenzék ekkortájt is másként tervezte megfogalmazni a tárgyalások előfeltételét: a mind befolyásosabbá váló Pest megye követutasítást készítő választmánya 1838 augusztusában úgy foglalt állást, hogy a szólásszabadsági sérelem orvoslásáig az országgyűlés semmibe se ereszkedjék, majd 1839 februárjában kimondta, az elítéltek szabadon bocsátását, a perek megszüntetését követően kell, elsőként elfogadni a szólásszabadságról szóló törvényt, majd ezt követően indulhatnak el a további tanácskozások.128 124 Völgyesi 0.:

Pest megye, i. m. 177.; Erdmann Gy.: Történelem, i. m. 51--54. (Pest megye); Dessewffy a szólásszabadság ügyében a felsőtáblán mondott négy jelentős felszólalása (1839. szept. 23., nov. 4., 1840. jan. 11., ápr. 22., 1. MOL I 58. 11. d. 758r-759v) közül munkáinak gyűjteménye {Ferenczy J. [s. a. r.]: Dessewffy, i. m. 231-233., 268-276.) a másodikat és a negyediket tartalmazza. 125 Völgyesi O.:

Pest megye, i. m. 178-179. 126 MOL N 119. 8969 (Pest, 1838. nov. 29., csonka másolat), 8205 (Bécs, 1838. dec. 2., vö. Erdmann Gy.: Történelem, i. m. 26-27.) 127 „Von den Theorien von Beöthy, bei welchen man leicht zu heftigen Äusserungen verleitet werden kann, ist man zur Lehre des Franz Deák übergegangen, der in dem Aufsuchen alter Gesetze und in deren Anwendung das Heil der Opposition sieht, und in Anordnung derselben Ruhe und Mässigung, zugleich aber Beharrlichkeit und Unbeugsamkeit anratet". 128 MOL N 119. 538; Erdmamz Gy.: Történelem, i. m. 50-51.