Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Pajkossy Gábor: A kormányzati „terrorizmus" politikája Magyarországon 1835 és 1839 között III/683
A KORMÁNYZAT POLITIKÁJA MAGYARORSZÁGON 1835 ÉS 1839 KÖZÖTT 717 időből: csak a tanúk meghitelesítését elrendelő, illetve a vádlottakat védelmük benyújtására felszólító közbeszóló ítéletek születtek meg - ellenzéki körökben mégis mérlegelték, hogy még az országgyűlés előtt megszülethet (a nyilvánvalóan elmarasztaló) végítélet.116 1838. december első napjaiban döntés született azon főméltóságok felmentéséről, akik magukat a perekben a legjobban exponálták. Pálffy kancellár felmentésének indokait iratszerűen nem ismerjük.117 A két bíróság elnöke, Cziráky Antal országbíró és Somssich Pongrác személynök rég elhatározott, saját kérésükre történő felmentésére (és államértekezleti miniszterré, illetve tanácsossá való kinevezésére) a perek lezárása után, 1839. április elején került sor, hogy az elkövetkező országgyűlésen mentesítsék őket a várható heves támadásoktól — egy 1838. november végi jelentés szerint az ellenzék egyenesen úgy tartotta, nyert ügye van, ha Somssich marad a személynök —, utódjuk pedig, Mailáth György és a találgatások között sokáig szereplő Bartal György helyett végül befutó másik kancelláriai tanácsos, Szerencsy István „tiszta lappal" indulhasson a felsőtábla másodelnöki, illetve az alsótábla elnöki székében. A széles körben népszerűtlen kancellár menesztése (ha teljes fizetéssel való nyugdíjazása és donációja nem is) általában elégedettséget keltett, a helyére lépő Mailáth Antal alkancellár (majd 1839 májusától kancellár) kormánypárti körökben várakozásokat ébresztett, ellenzékiek viszont rámutattak, hogy a Kancellária korábbi és új vezetője legfeljebb tehetségét illetően különbözik egymástól - a másik két kinevezés visszhangját, Széchenyi már idézett véleményét leszámítva, nem ismerjük.118 Megindult az országgyűlés előkészítése is. Nem tudunk arról, hogy meg nem tartását vagy elhalasztását Bécsben mérlegelték volna, sőt a tárgysorozatot és az előkészületeket illetően József nádorhoz és Czirákyhoz intézett legfelső kézirat 1839 januárjában még „a törvényes határidőben" történő összehívásáról beszélt - mint tudjuk, végül is erre egy hónapos késéssel került sor, holott, elkerülendő a fölösleges konfliktust a rendekkel, József nádor is április 28-ét javasolta határnapként.119 Cziráky felségelőterjesztésében — amelyet a szakirodalom kivonatban ismer, jóllehet teljes szövege fennmaradt — óvott az amnesztia, „a büntetés idő előtti elengedése" minden formájától: az országgyűlés megfelelő menetét szerinte éppen a Wesselényi és Kossuth elleni per befejezése, az ítéletek pontos végrehajtása, a per alatt állók követté választásának megakadályozása révén lehet biztosítani, a kormányzatnak világossá kell tennie, hogy nem hagyja magát megfélemlíteni, még azon az áron is, hogy a diéta törvények 116 MOL N 119. 8480/d, 8484. (Pest, 1839. március 5-i és 15-i jelentés) 117 Az államkonferencia idevágó iratai egy kivételével (MOL N 22. Praep. ad diaetam V, 1. a következőjegyzetet) nem maradtak fenn, csak iktatókönyvbeli kivonataik. (HHStA, Konf. Prot. 1838: 1807, 1813, 1843, 1874, 1875, 1882) Pálffy december 9-én kérte felmentését, ezt az uralkodó december 22-én hagyta jóvá, és Mailáth is ezen a napon vette át a kancellária vezetését. MOL A 45. 1838:1485. 118 MOL A 45. 1839:321, 345; N 22. Praep. ad diaetam 1839:V 24. cs. f. 350-353. (ismerteti: Ballagi Géza: A nemzeti államalkotás kora. /A magyar nemzet története IX./ Bp., 1897. 469.), uo. 1838:IV; N 119. 8969 (a helyes dátum: 1835. nov. 29.), 8995 (a helyes dátum: 1838. dec. 30.), 8536, 8539, 8543, 8546, 8564. 119 Bártfai Szabó L.: Adatok, i. m. 330. és MOL N 22. Praep. ad diaetam 1839:VII. 24. cs.; Uo. 1839:XXI. 24. cs.
