Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Pajkossy Gábor: A kormányzati „terrorizmus" politikája Magyarországon 1835 és 1839 között III/683
A KORMÁNYZAT POLITIKÁJA MAGYARORSZÁGON 1835 ÉS 1839 KÖZÖTT 705 ék öntelt és gúnyos támadásaikkal ahelyett hogy megbékítették, csillapították volna az ellenzéket, csak elmélyítették a pártok közötti ellentéteket.77 Metternichnek a külföldi, főként németföldi sajtóval, pontosabban azzal kapcsolatos politikáját, hogy az miként tárgyalja a Habsburg-monarchia, illetve Magyarország belső viszonyait, 1837 áprilisában a szentpétervári követ előtt utalásszerűén az „üdvös félelem" elültetésében jelölte meg „a bennünket közvetlenül érintő dolgokban".78 Az államkancellár ugyanakkor pénzelt kisebb külföldi lapokat, vagy bizalmasai által írott, sugalmazott cikkekkel látta el őket. A történeti irodalom, noha a részletes vizsgálat még várat magára, régóta ismeri azt a kitüntetett helyet, amelyet a Cotta-cég 1798-ban alapított, Európa-szerte olvasott és megbecsült, 1810 óta Augsburgban, a vizsgált időszakban heti hétszer megjelenő hírlapja, az Allgemeine Zeitung (tehát nem Augsburger Allgemeine Zeitung)79 Metternich sajtópolitikájában, a hírlapban megjelenő cikkek a magyarországi átalakulás vitáiban, illetve a nyugat- és közép-európai közvélemény a magyarországi fejleményekre vonatkozó tájékoztatásában betöltött, igaz, ezek a megállapítások főleg az itt vizsgált időszak utáni évekre vonatkoznak. A szakirodalom általában nem kérdőjelezi meg, hogy (egy újabb megfogalmazás szerint) az európai hírlapok Jórészt [...] főleg az Augsburgerből [!] merítettek", miközben legújabban a Kossuth perének franciaországi visszhangját bemutató tanulmány egyebek mellett éppen arra szolgáltat frappáns bizonyítékot, hogy a magyarországi események akkor is utat találhattak Nyugat-Európába, ha az augsburgi lap éppenséggel hallgatott róluk.80 A megbízhatónak és táijékozottnak tekintett Allgemeinét valóban Európa-szerte figyelemmel kisérték, olvasottsága ugyanakkor főleg a délnémet és az azzal szomszédos területeken volt magas. Miközben az előfizetők száma (azaz lényegében a példányszám) 1845-ben 9172, 1847-ben 9847 volt, a hivatalos postai adatok szerint a lap az „Osztrák Császárság" területén 1836-ban 2996, 1837-ben 2885, 1838-ban 3260, 1839-ben 3651 előfizetővel rendelkezett az év végén - a kiadó-tulajdonos 1851-ben úgy emléke-77 Pajkossy Gábor: Toldy Ferenc pályaképéhez. In: Magyarhontól az Újvilágig. Emlékkönyv Urbán Aladár ötvenéves tanári jubileumára. Szerk. Erdődy Gábor, Hermann Róbert. Bp., 2002. 188-189. 78 Andics, E.: Metternich, i. m. (1973) 388. 79 így, helytelenül emlegeti a lapot egyebek között A magyar sajtó, i. m. passim (a fejezetek szerzője Kosáry Domokos) és Varga János is (Helyét kereső Magyarország. Politikai eszmék és koncepciók az 1840-es évek elején. Bp., 1982. 20., innen a következő mondatban szereplő idézet is). 80 Szász Géza: Kossuth Lajos elfogatása és perének első szakasza a francia kortárs szemével. Aetas, 2003/3-4. 109-118., különösen 114-116. Míg más német újságok, igaz, kormánypárti szemszögből („csak csodálni lehet a kormány türelmét") beszámoltak róla (MOL A 105. 1837:20. 14-15.), az Allgemeine Zeitung hallgatott Kossuth letartóztatásáról; a per tényéről 1837. júliusban tudósított, legközelebb pedig csak az ítéletről számolt be, röviden, 1839. februárban-márciusban, Samuel Rosenthal (*Pesth), illetve Wilhelm Hoppe (*Aus Ungarn) tollából. (Allgemeine Zeitung, 1837:200. (júl. 19.) 1600., 1839:43.(febr. 12.) 344., 47. (febr. 16.) 376., 61. (márc. 2.) 488.) Az Allgemeinében általában név nélkül, csak jellel ellátva jelentek meg a tudósítások és cikkek. Hogy az anonim cikkek honorálásához alapot teremtsenek, a hírlap (és a kiadó másik két lapja) egy példányába (Redaktionsexeraplar) rendszeresen bevezették a szerző, illetve a beküldő nevét. (Bestandverzeichnis des Cotta-Archivs [Stiftung der Stuttgarter Zeitung]. I. Dichter und Schriftsteller. Bearb. von Liselotte Lohrer. Stuttgart, 1963. 21.) Az Allgemeine hivatkozott cikkeinek a szerzőit — amennyire az lehetséges volt — a Cotta-Archivban (Deutsches Literaturarchiv, Marbach/Neckar) több mint két évtizeddel ezelőtt végzett kutatásaim során azonosítottam.
