Századok – 2007
TANULMÁNYOK - L. Balogh Béni: Az Antonescu-rezsim békeelképzelései 1940-1944 között I/3
6 L. BALOGH BÉNI Nem Antonescu kezdeményezte Bukarest németbarát politikáját, hiszen II. Károly király Gheorghe Tătărescu akkori miniszterelnökkel már 1940. május végén, a Wehrmacht nyugati offenzívájának idején döntött a semlegesség feladásáról és a németbarát külpolitikai fordulatról.11 O volt ellenben az a román politikus, aki hitelesíteni tudta Hitler előtt Bukarest szövetségesi politikáját, olyannyira, hogy 1940 őszétől a német diktátor Romániát tekintette első számú szövetségesének,12 Antonescut pedig személy szerint is tisztelte, hadvezérként nagyra becsülte és feltétlenül megbízott benne. Az állam vezető már a Hitlerrel való első megbeszélésén,13 1940. november 22-én biztosította a Führert arról, hogy egyetlen cél lebeg a szeme előtt: hozzá akar járulni a Tengely győzelméhez. A háromhatalmi egyezményhez csatlakozó országok vezetői közül egyedül, már ekkor kijelentette: arra is készen áll, hogy fegyverrel a kézben harcoljon a tengelyhatalmak oldalán „a civilizáció győzelméért". Kijelentése egyrészt azzal indokolható, hogy mély meggyőződéssel hitte: hűsége jutalmaként végül visszakapja Hitlertől Észak-Erdélyt, másrészt katonaként is úgy látta, Németország megnyerte a háborút. A Führer november 22-én elhangzott homályos biztatását, miszerint „a történelem nem áll meg az 1940-es esztendőben",14 a bécsi döntés pedig nem „a történelem utolsó lapja", egyértelmű ígéretként értelmezte arra nézve, hogy az eljövendő békekonferencián, vagy még akár azelőtt, Románia bátran felvetheti területi követeléseit a győztes tengelyhatalmak előtt.15 Ez a hamis illúzió, valamint az elveszített keleti területek (Besszarábia és Észak-Bukovina) visszaszerzésének és a szláv veszély leküzdésének az igénye motiválta Ion Antonescut békeelképzeléseinek kidolgozásakor. Nézete szerint Románia „latin sziget a szláv tengerben",16 amely négyszáz esztendeig gát volt a szlávok és a törökök útjában. Romániának Antonescu a jövőre nézve is hasonló szerepet szánt „Németország javára", az ország „földrajzi helyzete, politikai és gazdasági viszonyai, továbbá faji sajátosságai révén".17 Az államvezető geopolitikai nézeteit híven tükrözi egy keltezés nélküli, nyolcoldalas gépelt feljegyzés,18 amely kijelöli Románia helyét az eljövendő, né-11 A németbarát kurzust — Wilhelm Fabritius bukaresti német követ éles meglátása szerint — nagyrészt „az ész és nem a szív diktálja", a közeledés pragmatikus alapokon áll, és csak addig fog tartani, amíg létezik a német fegyverek győzelmébe vetett hit, vagy legalábbis a német hegemónia Európában. Idézi Rebecca Haynes: Politica României faţă de Germania între 1936 şi 1940. Iaşi, Polirom, 2003. 182-183. 12 Ránki György: Hitler tárgyalásai kelet-európai államférfiakkal 1939-1944. In: Hitler hatvannyolc tárgyalása, 1939-1944. Hitler Adolf tárgyalásai kelet-európai államférfiakkal. Vál. uő. Budapest, Magvető, 1983. I. köt., 18. 13 Hitler hatvannyolc tárgyalása.. I. m. I. köt., 9. sz. (168-181.) 14 Uo. 181. 15 Ion Calafeteanu: Români la Hitler. Bucureşti, Univers Enciclopedic, 1999. 10/c. sz. (68.) 16 Hitler hatvannyolc tárgyalása.. I. m. I. köt., 9. sz. (179.) 17 Uo. I. köt., 24. sz. (296.) 18 Arhivele Naţionale Istorice Centrale (Román Nemzeti Történeti Központi Levéltár, Bukarest — a továbbiakban: ANIC), Fond: Preşedinţia Consiliului de Miniştri, Cabinet militar Ion Antonescu (Fond: P C. M., Cab. Mil. I. Ant.), dos. 55/1940. 1-8. f. A feljegyzés Ion Antonescu tábornok nevében íródott, valószínűleg az 1940. novemberi és 1941. januári Antonescu-Hitler találkozók között. Elképzelhető, hogy az 1941. január 14-i vizit alkalmával Joachim von Ribbentrop német külügyminiszternek átnyújtott jegyzékről vagy annak egy fogalmazványáról van szó. A jegyzék rövid ismerte-
