Századok – 2007

KÖZLEMÉNYEK - Pajkossy Gábor: A kormányzati „terrorizmus" politikája Magyarországon 1835 és 1839 között III/683

KÖZLEMÉNYEK Pajkossy Gábor A KORMÁNYZATI „TERRORIZMUS" POLITIKÁJA MAGYARORSZÁGON 1835 ÉS 1839 KÖZÖTTi 1835 elejétől, még I. Ferenc életének utolsó heteiben Bécsben új politika körvonalazódott, amely azután alapvetően az utód, V Ferdinánd uralkodásának idején bontakozott ki. E politika válasz volt a politikai liberalizmus itthoni megjelenésére és az e célok érdekében, ellenzéki pozícióból és eszközökkel küzdő reformercsoport megszerveződésére. Ellenfelei ezt egykorúan „terrorizmusnak" (terrorismusnak), a megfélemlítés politikájának nevezték. A politika legfontosabb és legismertebb elemét a politikai perek alkották. Az ellenzék a perbefogásokat a szólásszabadság megsértéseként értékelte, és az először 1835 júniusában megfogalmazott, mind több elemet magába foglaló szólásszabadsági sérelem a magyarországi politikai élet legfontosabb vitakérdésévé, megítélése a legalapvetőbb politikai törésvonallá emelkedett. E sérelem meghatározta az 1839/1840. évi országgyűlés menetét is. A konfliktus végül kompromisszummal végződött, 1840 után pedig a kormányzat letett a megfélemlítő politika alkalmazásáról.2 A tárgyalt időszak történetét több mint 140 évvel ezelőtt Horváth Mihály „A kormány ellenhatása a szabadelvű nemzeti irány ellen V Ferdinánd első kormányéveiben" címmel mutatta be a reformkori magyar történet első, klasszikus, nyolc „könyvre" tagolt összefoglalásának negyedik könyveként, s a kronologikus rendet követő áttekintések ma is a Horváthéhoz hasonló felépítést követve beszélik el a reformkori politikatörténet ezen szakaszát.3 A konfliktus korabeli mércével mérve nem öltött különösen éles formákat. Ezekben az években Spanyolországban polgárháború dúlt, Franciaországban munkásfelkelésekre került sor, amelyet véres megtorlás követett, és csak 1835 és 1836 között három ízben kíséreltek meg merényletet Lajos Fülöp ellen. Nyugat-Európában különféle titkos szervezkedések alakultak, a kormányok részben okkal, főleg ok nélkül mindenfelé felkelésektől rettegtek. A Habsburg-kormányzatnak Észak-Itáliában és Galíciában titkos szervezkedésekkel kellett megküzdenie. A Magyar Királyságban azonban utoljára 1794/1795-ben került sor sorozatosan politikai perekre (igaz, akkor fegyveres felkelés előkészítése miatt, az ítéletek s a hosszútávú következmények is sokkal súlyosabbak voltak), rendi fó-1 A tanulmány „A kormányzati »terrorizmus« politikája és a liberális ellenzék Magyarországon 1835 és 1840 között" címmel készülő kismonográfia előmunkálata. 2 Ezt külön tanulmányban tárgyaljuk:

Pajkossy Gábor: A kormányzati „terrorizmus" politikája és az 1839/1840. évi országgyűlés. Történelmi Szemle, 2006/1-2. 25-52. 3 Horváth Mihály:

Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig. Genf, 1864. I. 453-630.