Századok – 2007

TANULMÁNYOK - Hermann Róbert: I. Ferenc József és a megtorlás I. rész III/635

638 HERMANN RÓBERT kobzást nem lehet alkalmazni, felfüggesztett börtönbüntetést szabnának ki. Ugyanakkor nincs nyoma annak, hogy akár az orosz területre történő deportálás, akár az Észak-Ázsiában orosz felségterületté alakítandó büntetőtelep ötletét az orosz-osztrák tárgyalásokon hivatalosan felvetették volna.13 Bach a május 14-i minisztertanácsi határozat alapján, június 28-án terjesztette elő közvetlenül az uralkodónak azt a proklamációt, amely a magyar felkelőkkel szembeni rögtönítélő és haditörvényszéki eljárások szabályairól intézkedett. A császár július 2-án vette tudomásul a szöveget, amely aztán Haynau aláírásával, 1849. július 1-jei dátummal jelent meg. A kiáltvány értelmében gyakorlatilag mindenki, aki nem segítette a cs. kir. és orosz intervenciós erőket, vagy nem húzódott teljes passzivitásba, büntethető volt. A kiáltvány célja a lakosság elrettentése, a forradalom közigazgatásának megbénítása volt, s Haynau és beosztott parancsnokai a továbbiakban ebben a szellemben cselekedtek.14 Az első amnesztia-javaslat — furcsa módon — éppen az orosz intervenciót, s ezzel a katonai megoldást a leglelkesebben támogató Ludwig Weiden táborszernagytól, a magyarországi cs. kir. csapatok fővezérétől érkezett. Weiden május 14-én mind Schwarzenberg miniszterelnöknek, mind Cordon hadügyminiszternek azt javasolta, hogy amnesztiát kellene ígérni a cs. kir. zászlóhoz visszatérő, a magyarok oldalán harcoló volt cs. kir. csapatoknak, s azt is meg kellene vizsgálni, milyen módon vegyék rá a magyar oldalon szolgáló tiszteket az átlépésre.15 Az ügyet Schwarzenberg miniszterelnök május 16-án a minisztertanács elé vitte, ahol is az az általános vélemény alakult ki, hogy az amnesztiának jelenleg nincs még itt az ideje; „majd ha egy sikeres csapást mértünk és előnyomultunk, akkor lehet szó amnesztiától. Jelenleg az a gyengeség aktusa lenne, s nem találna hitelre, ezért most folytatni kell a háborút."16 Az előterjesztésre hozott határozatot Schwarzenberg május 17-én, Cordon hadügyminiszter május 19-én közölte Weldennel.17 Schwarzenberg válaszában valamivel diplomatikusabban fogalmazott, mint a határozat: arról értesítette Weldent, hogy a minisztertanács egyetért ugyan a javaslattal, de egyelőre nem látja azt idején valónak, mert félő, hogy azt a Kossuth-párt a gyengeség jeleként mutatná fel; s a tapasztalatból jól ismerni a szerencsétlen magyar nép könnyen hívőségét s a forradalmi párt jól szervezett hazugsági rendszerét.18 A határozaton persze nem kell különösebben csodálkoznunk, hiszen Bécsben joggal gondolhatták, ha Windisch-Grätz három, 1848. október 17-i, november 12-i és 1849. január 12-i felszólítása a „lázadók" soraiban harcoló cs. kir. tisztekhez nem érte el a kívánt hatást, holott a másodikra a schwechati magyar vereség, a harmadikra a magyar főváros elfoglalása után került sor, akkor e tisztek a tava-13 Közli Thomas Kletecka 294-295. Ismerteti Károlyi Árpád I. 546.; Andics Erzsébet, 1961. 146-147.; Antonio Schmidt-Brentano 360. 14 Thomas Kletecka 295. 14. jz. A kiáltványt közli Katona Tamás 285-287. 15 Weiden - Cordon, Pozsony, 1849. május 14. KA KM Präs. 1849:3461. A Schwarzenberghez intézett levélről a minisztertanács jegyzőkönyvéből tudunk. 16 Thomas Kletecka 301. Ld. még Antonio Schmidt-Brentano 360. 17 Ez utóbbi fogalmazványát ld. KA KM Präs. 1849:3461. 18 Schwarzenberg - Weiden, Bécs, 1849. május 17. KA AFA Karton 1832. Hauptarmee unter Weiden. 1849-5-ad 463. Weiden május 18-án délelőtt nyugtázta a levél vételét. Uo.