Századok – 2007

TANULMÁNYOK - Urbán Aladár: Gróf Batthyány Lajos pöre - A diszkreditáló vádpont III/613

618 URBAN ALADÁR dítványozni?! Ha ez valami oly ok, mely az én személyes bátorságom vagy más kényelmem iránti tekintet volna, kijelentem, hogy én igen szívesen fogok szol­gálni; kellemetlenséget és veszedelmet nem ismerek a haza szabadsága körül; (Tetszés.) ellenben ha az én személyem mint persona ingrata talán nehezítené a dolgot, szívesen elálló." (Felkiáltások egyfelől „Menjen!", másfelől „Marad­jon!") Perényi látva, hogy megsértette főrendi politikustársát (akinek tudni kell, hogy Bécsben nemcsak gyűlölik, de felelőssé teszik Latour haláláért), kije­lentette, hogy Batthyány iránt oly tisztelettel, s oly őszinteséggel viseltetik, hogy javaslatát lehetetlen félreértelmezni. S ha állna az, amit reagálásában a gróf megfogalmazott, kötelességének tartotta volna megmondani, hogy miért tekinti Batthyányt persona ingratának. (Batthyány közbeszólt: „Ott fenn.") „Az már más, az meglehet - folytatta Perényi. Egyébként, hogy a gróf jobban ismeri a körülményeket, s azt gondolja, hogy a dolgok akadálya nem lesz, s oly szívesen ajánlkozik, én isten lelkemet, nem akadályozom kiküldetését." Ekkor megszólalt Pázmándy, aki Batthyány reagálásával és Perényi nyi­latkozatával befejezettnek tekintette a kérdést, s felsorolta a neveket, amely­ben a választmányban (a zárt ülésen) is egyetértés volt: a két Majláthot, Lono­vicsot, Batthyányt és Deákot. Utóbbi a reá jellemző precizitással arra várt vá­laszt, hogy mi történik, ha az alvezér vagy fővezér fogadja őket, de kijelenti, hogy a harctevékenységet folytatja, akkor továbbmenjenek-e? Pázmándy vála­sza az volt, hogy többféle lehetőség adódhat, ezért a választmány a már lefekte­tett elvek alapján a békére késznek nyilatkozzék. Az ötórás ülés végére elké­szült a határozat, amely rögzítette, hogy az ellenség közeledése miatt a kor­mány és az országgyűlés Debrecenbe települ, s hogy ebben a döntő pillanatban meg kell kísérelni a békés kiegyenlítést „a nemzet becsülete, törvényes szabad­sága és jóléte alapján".14 A küldöttek másnap, Újév reggelén indultak útnak. Deák szerzett útleve­let, s Répásy Mihály tábornok segítségével Görgey főhadiszállásán kaptak kato­nai kíséretet. A magyar előőrsök azonban nem tudták, hogy merre van az ellen­ség, s az osztrák előőrsök sem, hogy hol a főhadiszállás. Végül január 3-án Bics­kén találták meg Windisch-Grätzet, aki Batthyány Kázmér kastélyában fogad­ta őket. Pontosabban csak a küldöttség négy tagját, mert Batthyányt nem en­gedte maga elé. A választmánnyal közölte, hogy nem tekinti őket az országgyűlés küldötteinek, mert azt a felség már feloszlatta. Fegyverszünetről nem lehetett szó, csak feltétel nélküli megadásról. Deák emlékezéseiben elmondta, hogy Batthyányval egy szobában helyez­ték el. Másnap reggel a gróf arról érdeklődött, hogy Windisch-Grätz elutasító magatartása jelenthet-e rá veszélyt. Deák kérdésére, hogy az olasz mozgalom­hoz, vagy a bécsi forradalomhoz volt-e köze, Batthyány becsületszavát adva til­takozott. Deáknak ekkor az volt a véleménye, hogy élete nincsen veszélyben, de biztosabb volna, ha elmenekülne. Séta közben úgy látta, hogy nem őrzik őket. Batthyány ekkor felkiáltott: „Egy pár hitvány év miatt nem leszek szökevény". Vagyis számolt büntetéssel, de csak pár év elzárással. 14 A zárt ülésre Hunfalvy Pál, Napló 1848-1849. S.a.r. Urban Aladár. Bp. 1986. 134-137. Az 1848/49. évi népképviseleti országgyűlés. Szerk. Beér János. Bp. 1954. 535-537. A nyílt ülésre: KLÖM XIII. 940-954. Batthyány iratai (Függelék) 1666-1674.

Next

/
Thumbnails
Contents