Századok – 2007
TANULMÁNYOK - Urbán Aladár: Gróf Batthyány Lajos pöre - A diszkreditáló vádpont III/613
618 URBAN ALADÁR dítványozni?! Ha ez valami oly ok, mely az én személyes bátorságom vagy más kényelmem iránti tekintet volna, kijelentem, hogy én igen szívesen fogok szolgálni; kellemetlenséget és veszedelmet nem ismerek a haza szabadsága körül; (Tetszés.) ellenben ha az én személyem mint persona ingrata talán nehezítené a dolgot, szívesen elálló." (Felkiáltások egyfelől „Menjen!", másfelől „Maradjon!") Perényi látva, hogy megsértette főrendi politikustársát (akinek tudni kell, hogy Bécsben nemcsak gyűlölik, de felelőssé teszik Latour haláláért), kijelentette, hogy Batthyány iránt oly tisztelettel, s oly őszinteséggel viseltetik, hogy javaslatát lehetetlen félreértelmezni. S ha állna az, amit reagálásában a gróf megfogalmazott, kötelességének tartotta volna megmondani, hogy miért tekinti Batthyányt persona ingratának. (Batthyány közbeszólt: „Ott fenn.") „Az már más, az meglehet - folytatta Perényi. Egyébként, hogy a gróf jobban ismeri a körülményeket, s azt gondolja, hogy a dolgok akadálya nem lesz, s oly szívesen ajánlkozik, én isten lelkemet, nem akadályozom kiküldetését." Ekkor megszólalt Pázmándy, aki Batthyány reagálásával és Perényi nyilatkozatával befejezettnek tekintette a kérdést, s felsorolta a neveket, amelyben a választmányban (a zárt ülésen) is egyetértés volt: a két Majláthot, Lonovicsot, Batthyányt és Deákot. Utóbbi a reá jellemző precizitással arra várt választ, hogy mi történik, ha az alvezér vagy fővezér fogadja őket, de kijelenti, hogy a harctevékenységet folytatja, akkor továbbmenjenek-e? Pázmándy válasza az volt, hogy többféle lehetőség adódhat, ezért a választmány a már lefektetett elvek alapján a békére késznek nyilatkozzék. Az ötórás ülés végére elkészült a határozat, amely rögzítette, hogy az ellenség közeledése miatt a kormány és az országgyűlés Debrecenbe települ, s hogy ebben a döntő pillanatban meg kell kísérelni a békés kiegyenlítést „a nemzet becsülete, törvényes szabadsága és jóléte alapján".14 A küldöttek másnap, Újév reggelén indultak útnak. Deák szerzett útlevelet, s Répásy Mihály tábornok segítségével Görgey főhadiszállásán kaptak katonai kíséretet. A magyar előőrsök azonban nem tudták, hogy merre van az ellenség, s az osztrák előőrsök sem, hogy hol a főhadiszállás. Végül január 3-án Bicskén találták meg Windisch-Grätzet, aki Batthyány Kázmér kastélyában fogadta őket. Pontosabban csak a küldöttség négy tagját, mert Batthyányt nem engedte maga elé. A választmánnyal közölte, hogy nem tekinti őket az országgyűlés küldötteinek, mert azt a felség már feloszlatta. Fegyverszünetről nem lehetett szó, csak feltétel nélküli megadásról. Deák emlékezéseiben elmondta, hogy Batthyányval egy szobában helyezték el. Másnap reggel a gróf arról érdeklődött, hogy Windisch-Grätz elutasító magatartása jelenthet-e rá veszélyt. Deák kérdésére, hogy az olasz mozgalomhoz, vagy a bécsi forradalomhoz volt-e köze, Batthyány becsületszavát adva tiltakozott. Deáknak ekkor az volt a véleménye, hogy élete nincsen veszélyben, de biztosabb volna, ha elmenekülne. Séta közben úgy látta, hogy nem őrzik őket. Batthyány ekkor felkiáltott: „Egy pár hitvány év miatt nem leszek szökevény". Vagyis számolt büntetéssel, de csak pár év elzárással. 14 A zárt ülésre Hunfalvy Pál, Napló 1848-1849. S.a.r. Urban Aladár. Bp. 1986. 134-137. Az 1848/49. évi népképviseleti országgyűlés. Szerk. Beér János. Bp. 1954. 535-537. A nyílt ülésre: KLÖM XIII. 940-954. Batthyány iratai (Függelék) 1666-1674.
