Századok – 2007

TANULMÁNYOK - Urbán Aladár: Gróf Batthyány Lajos pöre - A diszkreditáló vádpont III/613

GRÓF BATTHYÁNY LAJOS PÖRE - A DISZKREDITÁLÓ VÁDPONT 617 letett. Menjen Majláth György, országbíró, a felsőház elnöke, Majláth Antal gróf, volt kancellár, Lonovics József egri érsek, Batthyány Lajos és Deák Ferenc. Este hatkor kezdődött az országgyűlés nyílt vegyes ülése, ahol Pázmándy elnök beszámolt a délelőtti ülésről, amelynek értelmében határozatot kell hozni a kormány és az országgyűlés biztonságos helyre költözéséről, s arról, hogy küldjenek-e fegyverszünetet kérő választmányt a közeledő ellenséges fővezérhez. Kossuth kifejtette, hogy a magyar sereg már Buda alatt van, s ha csalásra kerülne a sor, az a kormányzásban zavart okozna. A kormány áthelyezi székhelyét, s a főváros feladásával nem vész el az ország. Ha az ellenség megszállja is a várost, az elkerüli az ostromot. Ez volt az előterjesztett javaslat — mondotta Kossuth —, melyhez „a béke megajánlásának indítványa" járult. Kossuth a fogalmazással jelezte, hogy az utóbbi nem az ő indítványa volt, azt nem ellenzi, de nem bízik sikerében. A kiküldöttek nem kapnak részletes utasítást, hanem feladatukat a zárt ülés egyik felszólalója fogalmazta meg: „köttessék béke Magyarország szabadságának, becsületének s jólétének megóvására". Ha küldetésük sikerrel jár, vagy békét hoz, vagy lelkesedést fog hozni a nemzetnek, hogy tovább küzdjön tántorítatlanul. Ekkor szólalt fel Batthyány, aki kifejtette, hogy nagy nehézséget lát abban, hogy a kormány és az országgyűlés együtt költözzön, miközben a kiküldött választmány eljár küldetésében. Szerinte költözzön el a kormány, amelynek az országgyűlés átadta a végrehajtó hatalmat, amivel az közmegelégedésre élt. Az országgyűlés tehát adjon parancsot, hogy a kormány azonnal távozzék Debrecenbe, míg az országgyűlés várja meg a választmány visszatérését, s akkor határozzon teendői felett. Ez a javaslat nyilvánvalóan a kormány (a honvédelmi bizottmány) és az országgyűlés szétválasztására irányult. Támogatta azt Bezerédj István, aki a zárt ülésen elhangzott mondandóját ismételte: az országgyűlés távozása lehangolná a főváros népét és a sereget. Az indítványt Madarász László és mások is azonnal támadták. Amikor Perényi Zsigmond, a felsőház alelnöke és a vegyes ülés társelnöke is támadta a javaslatot, azt Batthyány majd Bezerédj is visszavonta. Hunkár Antal megismételte javaslatát, és hozzátette, hogy holnap, induláskor névsort kell olvasni, s aki nincs ott, „az a halál fia". Kossuth reagált a „terrorista" javaslatra, s kijelentette: neki olyan ember nem kívánatos, „akit csaknem bottal kell zavarni". Egyébként is az országgyűlés engedelme nélkül senki sem mehet el, s az elmaradókról majd intézkednek. Nincs tehát szükség szankciókra. Pázmándy elnök ekkor ezt a kérdést befejezettnek tekintette, s egyben a ház egyetértését (ti. a zárt ülésen) határozatnak tekintette, hogy a ház néhány tagból álló választmányt kíván küldeni az ellenség vezéréhez, hogy fegyverszünetet vagy békét eszközöljenek. Ezért előterjesztette a választmányban elhangzott öt nevet, amelyek szerinte már ott „elfogadtattak". Ekkor ismét felszólalt Perényi Zsigmond, aki szerint a küldöttségbe elég négy ember, s ő Batthyányt „megkímélné", többek között azért, mert ő volt az előterjesztő (ti. a zárt ülésben). Perényi hozzászólása nem volt személyeskedő, sőt inkább a baráti aggodalom szólt belőle. Batthyány válasza kevés megértést mutatott, s érdemes idézni azt, mert egyrészt jellemző a gróf egyéniségére, másrészt büszke válaszával tulajdonképpen eldőlt a sorsa. „Nem tudom — kezdte —, mi oknál fogva volt tisztelt barátom Perényi Zsigmond oly szíves az én megkíméltetésemet in-