Századok – 2007
TANULMÁNYOK - Deák Ágnes: Batthyány és az osztrák liberálisok 1848 tavaszán-nyarán III/603
604 DEÁK ÁGNES letve a csehországi rendek is nyilatkozat formájában vállaljanak közösséget a magyar ellenzékkel.2 Természetes, hogy a kialakulóban lévő kapcsolatok nem szakadtak meg 1848 forradalmi mozgalmainak napjaiban sem, hiszen a győzelem közös győzelemnek tűnhetett mindkét fél számára. Kossuth március 3-i felirati beszéde, mely szintén tartalmazza a követelést, hogy Ausztriában is alkotmányos kormányzást vezessenek be, hozzájárult Bécs lakosságának politikai mozgósításához és így a március 13-i bécsi forradalomhoz. A Kossuth beszédében említett „közös alkotmányosság"-ot azonban az ausztriai politikusok magától értetődőn „közös alkotmány"-ként értelmezték, ami pedig a magyar ellenzék számára szóba sem jöhetett.3 Az ausztriai liberális, konzervatív-rendi ellenzék egyöntetűen azt várta, hogy az alkotmányos átalakulás közös alkotmányos birodalmi intézmények létrehozását eredményezi majd, megszüntetve az alkotmányos és abszolutista politikai intézményrendszer egymás mellettiségének történeti „dualizmusát" a birodalmon belül, s végül mégiscsak egy lépéssel közelebb kerülnek a modern, centralizált birodalom eszményéhez. A magyarok másfelől viszont saját, immár liberális alkotmányukhoz ragaszkodtak, s a korábbi király-ország közötti rendi hatalommegosztás helyett a korábban az uralkodó számára fenntartott Reservátákat (külügyek, hadügyek nagy része, pénzügyek egy része) fokozatosan a magyar alkotmányos szervek kontrollja alá kívánták helyezni, s eszük ágában sem volt azokat „közös ügyek"-ként birodalmi alkotmányos szervekre bízni. 1848 tavasza számukra a rendiség megszüntetése mellett mindenekelőtt az állami önállóság megerősítésének történelmi lehetőségét jelentette. így aztán a márciusi-április eleji napok egymásra találásának lelkesült gesztusai közepette is hamar jött a kijózanodás az ausztriai politikusok körében, mindenekelőtt az áprilisi törvények szentesítése, majd április 25-én Ausztria számára az ún. Pillersdorf-i alkotmány oktrojálása, ami de facto nem pusztán fenntartotta, hanem meg is erősítette a két birodalom rész korábbi különállását. Nagyon jellemzőek a demokrata Hans Kudlich sorai, aki demokrataként 1848 őszén is a kevés magyarbarát osztrák politikus közé tartozott: „Bécs szabad volt. Bécs nem pusztán saját magáért küzdött, hanem valamennyi ausztriai népről levette a szolgaság terhét. A szabadság keltette rózsás remények első felvillanásában azt várta Bécs naiv, gyermeki hittel, hogy ők [a lombardiai olaszok] most már abbahagyják Ausztria elleni fellépésüket, s a szabad ausztriai népekkel kéz a kézben haladnak tovább. S csalódtak! A magyar szomszédoktól is olyat vártak, amit ember érett, praktikus politikusokról sohasem feltételezhet. Azt remélték, hogy Magyarország feladja nagyon is szeparatista hajlamainak egy részét, s önként köti magát a német-szláv tartományokhoz valamiféle központi parlament kötelékeivel... [Az önálló magyar kormány létrejötte] természetesen igen kellemetlen volt, és Bécs népe haragudott a magyarokra. A hangulat még magyarellenesebbé vált, amikor Kossuth és barátai pragmatikus, 2 Az országgyűlés időszakáról lásd: Deák Agnes: Battyhány Lajos és az ausztriai rendekkel való együttműködési kísérlet (1847) 88-92. 3 A felirati beszéd német fordításairól, azok eltéréseiről, hatásukról lásd: Pajkossy Gábor: Kossuth felirati beszédéhez (1848. március 3.) In: Emlékkönyv Orosz István 70. születésnapjára. Szerk. Angi János-ifj. Barta János. Debrecen, 2005. 169-179.
