Századok – 2007
TANULMÁNYOK - Gergely András: A Batthyány-kormány időszaka a porosz diplomáciai jelentésekben III/575
596 GERGELY ANDRÁS hogy francia szövetséget kössenek Németország és Ausztria ellen. Még szerencse, hogy van egy Jellasics, akit segít Szlavónia, segít a szerb felkelés.117 Szeptember végén pedig már összefoglaló jelleggel írja, hogy rengeteg bizonyíték van arra, milyen „pimaszsággal" jártak el „a magyar miniszterek". Részletesen ismerteti az osztrák minisztérium augusztus 31-i Staatsschrift-jét (Wessenbergféle emlékirat), amely a magyarok elleni vádakat tartalmazza. Jellasics pedig már támadásban van.118 - És Magyarország ettől kezdve a következő év tavaszáig elő sem kerül ennek az újságnak a híreiben. A szeptemberi magyar politikai válság egyik fő színtere azonban Bécs volt. Az itteni eseményekről a porosz követség többé-kevésbé megbízhatóan jelentett - fontos részletekkel a lényegében már ismert eseményekről. Beszámolnak arról, hogy augusztus végén Batthyány és Deák Bécsbe érkezett, s „megbízható forrásra" hivatkozva jelentik, hogy tárgyalásaik eredménytelenek maradtak, mert a „császári minisztérium" elutasította a magyarok kéréseit. A Bécsbe jött magyar miniszterek — véli Bernstorff követ — „egyfajta középutat" képviseltek, amely arról szólt, hogy Horvátországot „ismét" válasszák el Magyarországtól, de a Határőrvidék maradjon a magyar korona alatt. „Indítványaikban azonban engedékenység ama pontokat illetően, amelyekhez a melléktartományok és a császári kormány a viszályok békés bevégzését kötik, semmi nem volt található. A szabályszerű polgárháború kitörése ezért elkerülhetetlen."119 A császári kormánynak határozatot kellene hoznia, hogy ennek a „nyomorúságos állapotnak" véget vessen, vagyis hogy nyíltan közölje szándékát a hadsereggel. A rövidesen kitörő polgárháború úgyis „érzékeny próbára teszi a hadsereg nagy részét".120 A magyar-horvát szétválási ajánlatról szóló hírt egy másnapi jelentés újra megerősíti: a magyar miniszterek „Horvátországot sorsára hagynák". így „megszabadulnának" Jellasicstól, persze később megkísérelnék az újraegyesítést. A császár azt válaszolta nekik, hogy ő, mint Magyarország királya nem vállalhatja fel a királyság feldarabolását. Elutasítják a magyar miniszterek seregküldésre vonatkozó kérését is, sőt azt is, hogy Latour bécsi hadügyminiszter küldjön energikus engedelmességi parancsot a Magyarországon található hadseregrésznek. Az volt a válaszuk, hogy Magyarországnak van hadügyminisztere, az gondoskodjék a csapatok fegyelméről. De a magyar miniszterek itt maradtak, és folyvást azon dolgoznak, hogy a felség bocsásson ki parancsot Jellasicsnak, amelyben megtiltja Magyarország megtámadását. Formailag viszont a bán még mindig le van váltva — teszik hozzá — , és a császár nem tételezheti fel, hogy a bán meg kívánná szegni a békét. Nem is lenne „politikus" egy ilyen manifesztummal a magyar minisztériumot megerősíteni, amely „hazaáruló politikájával elszakította Magyarországot a császári államtól, és ebbe a reménytelen helyzetbe taszította". A magyar minisztérium olyan messze ment, hogy kö-117 U. o. 1848. szeptember 8. No. 60. B. 391. (Ungarn. H. közlései) (A francia szövetség rémképe a magyar kormány ekkori párizsi követküldésén — Teleki missziója — alapulhatott.) 118 U. o. 1848. szeptember 27. No. 76. B. 519. (Ungarn) 119 GStA PK I. HA Ges. Wien 692. es. fol. 200. (1848. szeptember 3.) Ez a forrás is megerősíti tehát, hogy Batthyányék érdemi államjogi engedményre nem voltak hajlandóak, sőt ragaszkodtak (nyilván a szűkebb magyarországi) Határőrvidék magyar fennhatóságához. 120 U. o. fol. 201.
