Századok – 2007
TANULMÁNYOK - Gergely András: A Batthyány-kormány időszaka a porosz diplomáciai jelentésekben III/575
592 GERGELY ANDRÁS azt jelenti, hogy a Horvátországgal, illetve a Határőrvidékkel kialakult konfliktus szinte kiegyenlíthetetlen, a helyzet egyre bonyolódottabb. Jellasicsot Bécsben „hű rebellisnek" nevezik, a bécsi kormány érdekeit tehát inkább ő képviseli. A kard fog dönteni, a magyar kormány is erősen fegyverkezik, a magyar csapatok zsoldját duplájára emelte [a honvédség zsoldjáról van szó, amely kétszerese volt a sorkatonaságénak - G. A], a Határőrvidéknek szóló pénzszállításokat a bécsi kormány leállíttatta [valójában a magyar kormány állíttatta le a horvátországi katonaságnak szóló ellátmányt - G. A.], s ebből az következik, hogy pénz nélkül nem létezhetvén, a támadást ők fogják elkezdeni, „mielőtt tönkremennek".99 A július 25-én a Jellasiccsal való tárgyalások céljából Bécsbe érkezett Batthyány ugyan más politikát képvisel, mint Kossuth (előbbi Pesten Itália támogatásáról nyilatkozott, Kossuth nem örül az itáliai győzelmeknek), a megegyezésre mégis kevés a remény.100 János főherceg császári alter egová kinevezésével a diplomaták zöme, így Bernstorff porosz követ is, a bécsi kormány kérésének eleget téve visszatért Bécsbe.101 Az itt frissen tájékozódó diplomata jó megfigyelőnek bizonyult, amennyiben észrevette, hogy Magyarország és az „összbirodalom" kapcsolatát „ellentétes tendenciák harca" jellemzi. Egyik oldalról törekednek az elválásra, de reménykednek egy kedvező újra-összekapcsolódásban is. A helyzet jellemzésére mellékeli a Kossuth Hírlapja július 30-i cikkét, amely Buda központú birodalmat szorgalmaz, Ferenc József ifjabb király uralkodása alatt.102 A következő tudósítás már Kossuth augusztus 3-i parlamenti beszédét közli, amely szerint Magyarország függetlenségének és „az ausztriai ház jövendőjének" legbiztosabb záloga a teljes német egység. Érdekes, hogy a követi értékelés csak a beszéd egy metaforikus kijelentésén háborodik fel, amely szerint Kossuth révén „emberi szájból első ízben" hangzott el, hogy „a nemzetek akarata még az isteni végzésekre is befolyással bír! (zajos tetszés)"103 A követ vallásos 'felháborodása' mögött ott van a felismerés: e kijelentéssel az isten kegyelméből való uralkodó helyébe a népszuverenitás lép. A formailag lojális, dinasztiahű beszéd mélyrétegében tehát észrevette a távolabbra utaló mozzanatot. A jelentések utalnak arra, hogy az osztrák-német tartományok Németországba olvadását lényegében a demokratikus-köztársaságpárti bécsi körök óhajtják, ám egy János főhercegről írott dolgozatában a követ azt fejti ki, hogy a főherceg a radikálisokkal szövetségben Frankfurtban (mint birodalmi kormányzó) új dinasztia alapításán mesterkedik, a nem-német tartományokat (Magyarországot, Itáliát, Galíciát) önállóvá tenné, egyszóval felbomlasztaná „Ausztriát", s ez 99 GStA PK I. HA Ges. Wien 692. es. fol. 77. (1848. július 21.) 100 U. o. fol. 88. (1848. július 25.) 101 Az angol és az orosz követ viszont Innsbruckban maradt, s ezt már egykorúan is úgy értékelték, hogy a bécsi kormány helyett a két nagyhatalom a császári udvart támogatja. 102 U. o. 694. es. fol. 121. (1848. augusztus 4.) Kossuth Lajos: Pest, júl. 29-én 1848. KLÖM XII. 640-644. 103 „Der Wille der Nationen hat sogar auf Gottes Beschlüsse Einfluß (Beifall)" - idézi az Allgemeine Österreichische Zeitung nyomán. U. o. 692. es. fol. 141-142. (1848. augusztus 10.) A magyar szöveget a Közlöny nyomán adjuk: KLÖM XII. 672. V ö. Szabad György: Isten ujja a történelemben. In: A középkor szeretete. Tanulmányok Sz. Jónás Ilona tiszteletére. (Szerk.: Klaniczay Gábor - Nagy Balázs) Bp. 1999. 525-531.
