Századok – 2007
TANULMÁNYOK - Gergely András: A Batthyány-kormány időszaka a porosz diplomáciai jelentésekben III/575
590 GERGELY ANDRÁS ténik, éltek az alkalommal, hogy felhívják magukra központjuk figyelmét. Weimann ügyvivő június 5-én jelenti, hogy a „bécsiek számára Magyarország szilárd horgony". Ráadásul nagyobb ereje lesz, mivel egyesül Erdéllyel - így alkotmányukat is, területüket is meg tudják védeni „a szlávok ellen". De a magyaroknak „ebben a véleményében ott rejlik a bizonyíték, hogy a bécsi túlkapásokat sem fogják tűrni".89 A magyarok felértékelődése az erőviszonyok változásával is, a bécsi kormánypolitika alakulásával is összefüggött. Május közepén — még az udvar Innsbruckba menekülése előtt! — ugyanis Bécsben arra az elhatározásra jutottak, hogy messzemenő engedményekre készek Itáliában, és ehhez Anglia és Franciaország, esetleg egy nagyhatalmi konferencia közvetítését kérik. Hummelauer külügyminiszteri tanácsost az engedmények körvonalazásával és tárgyalások céljával Londonba küldték.90 A tanácsos útközben, május 20-án tárgyalt Frankfurtban az ottani német politikusokkal. Pontosan elmondta az itáliai tartományokkal kapcsolatos osztrák megoldási javaslatot, majd a Habsburg Birodalom jövőjével kapcsolatos fejtegetésekbe kezdett. Szerinte az osztrák-német tartományok kimaradnak a német egységből, ez a dinasztia érdeke (egyesülést csak az osztrák köztársaságpártiak akarnak). „Ausztria Magyarországot fogja egy új Monarchia magjává tenni."91 „Magyarország hajlandó arra, hogy megtartsa a dinasztiát. A magyar elem segítségével a kormányzatnak sikerülni fog, hogy a makrancos (widerspänstig) teuton (teutisches) elemet semlegesítsék. A császárnak feltehetőleg Magyarországra kell helyeznie székhelyét. Egy ilyen új irányvonal az igazán természetes és a monarchia fennállása óta első ízben igazán osztrák. Ez a politika megengedi (sőt meg is követeli), hogy Oroszországra támaszkodjanak és Németországot sorsára hagyják."92 Ha Hummelauer Londonban Magyarországot nem is emlegette, lényegében ezt hallotta tőle Bunsen porosz követ is, aki ugyancsak jelentette: „Ausztriát illetően azt mondta: Ausztriának mint saját államnak kell szerveződnie, nem csatlakozhat Németországhoz." A londoni jelentés szerint Albert szász-koburgi hercegnek (Viktória királynő férjének) ugyan ennek az ellenkezőjét (vagyis a nagynémet egységet) mondta céljukul, de az előbbi nézet az övé, és erre van utasítása.93 89 Vagyis a magyarok képesek lesznek akár Béccsel szemben is megvédeni önállóságukat. GStA PK I. HA Ges. Wien. 692. es. fol. 5. (1848. június 5.) 90 A Hummelauer-misszió nem ismeretlen a történetírásban, bár részletesen feldolgozva nincs. Aus Metternichs Nachgelassenen Papieren. (Hg. v. Richard Metternich) Bd. VIII. Wien, 1884. 432-440., Heinrich Ritter von Srbik: Metternich der Staatsmann und der Mensch II. München, 1925. 314-316. - Andics Erzsébet: i. m. (80.) szerint a missziót - Lombardia és Velence nagy részének (az akkori Magyarországhoz hasonló) csaknem teljes önállósítását - Oroszország hiúsította meg. Az általunk áttekintett diplomáciai iratokból kitűnően inkább Palmerston túlzó követelései (az itáliai Habsburg tartományok teljes feladásának követelése) volt a kudarc oka. 91 Figyelemre méltó, hogy a „mag" (Kern) kifejezést használja Usedom frankfurti porosz követ imént idézett másnapi jelentése éppúgy, mint Stockmar, Coburg hercegség frankfurti követe emlékirataiban: GStA PK I. HA Rep. 81. 1. 4. 2. 2. Politischer Briefwechsel mit der Bundestags-Gesandschaft (= Ges. Frankfurt) 41. es. fol. 191-192. (1848. május 21.); ill. Ch. F. Stockmar: Denkwürdigkeiten I-II. Braunschweig, 1872. II. 355. 92 Usedom frankfurti porosz követ jelentése, GStA PK I. HA Ges. Frankfurt 41. es. fol. 191-192. 93 GStA PK I. HA Ges. London. 5282. es. fol. 24. (1848. június 6.) Ebből a jelentésből is az derül ki, hogy Hummelauer kudarcáért Palmerston a felelős, aki a Habsburg udvar innsbrucki menekülésének hírére immár az egész Lombard-Velencei Királyság feladását követelte.
