Századok – 2007
TANULMÁNYOK - Gergely András: A Batthyány-kormány időszaka a porosz diplomáciai jelentésekben III/575
582 GERGELY ANDRÁS cellar megbuktatásáért - követelve egyszersmind, hogy a kancelláriát helyezzék Budára.47 A 19. század első felében a négy európai nagyhatalom közül alighanem Poroszország mutatta a legtöbb érdeklődést Magyarország iránt. Szerepet játszott ebben a régi Habsburg-Hohenzollern ellentét éppúgy, mint a csírázó rivalizálás a német egység ügyében, de fel-felvillan a protestánsok helyzete iránti érdeklődés is: a Hohenzollernek — megint csak hagyományosan — igyekeztek a protestantizmus védőinek mutatkozni. (Az országgyűlések iránti érdeklődés részben ebből fakad!) Ismeretes, hogy Wimmer Ágost felsőlövői (Vas m.) evangélikus lelkész hitbuzgalmi iratainak terjesztése érdekében közvetlenül fordult a porosz királyhoz, kapcsolatba is került vele, s erre hivatkozva kaphatott Wimmer 1849-ben diplomáciai megbízást Berlinbe.48 Nem feledkezhetünk meg arról, hogy Poroszország volt a legközelebbi nagyhatalom, s világosan kitapintható érdeklődésének gazdaság- és kereskedelempolitikai háttere. (Fel- felbukkan a német kivándorlás lehetősége is Magyarország irányában - de különösebb hangsúlyok nélkül.)49 Nem a reformkori ellenzékiek saját Magyarország-képe tükröződik vissza a porosz jelentésekben.50 A bécsi diplomáciai- és kormánykörök, valamint a németnyelvű sajtó mellett az ott élő magyar konzervatív, az 1840-es években kitapinthatóan az újkonzervatív magyar arisztokraták lehettek fő hírforrásaik. A bécsi porosz követségen nem ismerték fel a magyar társadalmi reformtörekvések horderejét, elítélték a magyar nacionalizmust - de nem voltak „magyarellenesek".51 „Gyakran mondogatta Metternich a porosz követnek — foglalja össze a jelentéseket elsőként átvizsgáló Treitschke —, hogy a magyarok tulajdonképpeni nemzeti jellemzője a megrögzött butaság."52 Ezt jelentették ugyan, de nem azonosultak vele. (Találunk viszont Ferdinánd császár illetve Metternich aggasztó mentális szintjére vonatkozó megjegyzéseket.) A porosz diplomaták inkább akként fogalmaztak — egyébként elterjedt szólásmondással — hogy a birodalmat (konkrétan mondjuk Csehországot vagy az olasz tartományokat) rosszul kormányozzák, Magyarországot pedig egyáltalán nem kormányozzák. Ehhez képest a 47 U. o. 699. es. fol. 77. (Arnim követ 1847. november 6-i jelentése.) - Nem tartjuk szükségesnek, hogy a jelentések valós, torzított és téves elemeire külön eligazítást adjunk. Ekkor, az országgyűlés kezdetén a követ például úgy véli, hogy Deák ott van az alsó táblán stb. 48 Tilcsik György: Adalékok Wimmer Ágoston 1848. évi tevékenységéhez. In: Vas megyei levéltári füzetek 6. Előadások Vas megye történetéről II. (Szerk.: Tilcsik György) Szombathely, 1993. 185-198. 49 Szervezett telepítésekre német területekről még az 1840-es években is sor került: Marta Fata: Von der Ansiedlung zur Auswanderung. Ein Beitrag zur sozialhistorischen Erforschung der Migration der Deutschen in Südosttransdanubien im 18. und 19. Jahrhundert. In: Die Schwäbische Türkei. Lebensformen der Ethnien in Südostungarn. Schriftenreihe des Instituts für donauschwäbische Geschichte und Landeskunde. Bd. 5. (Hg. v. Marta Fata) Sigmaringen, 1997. 491-503. 50 Jellemző, hogy 1847-ig a magyar politikusok közül csak Széchenyi és Deák neve bukkan fel a bécsi porosz követség jelentéseiben (a konzervatívokat sem említik!). 51 A porosz belkormányzat nem mutatott különösebb buzgalmat a számukra veszélyt amúgy sem jelentő, német földön megjelent magyar nyelvű könyvek, röpiratok osztrákok által szorgalmazott betiltása, nyomozása ügyében sem! 52 Heinrich von Treitschke: Deutsche Geschichte im Neunzehnten Jahrhundert. Fünfter Teil. Bis zur März Revolution. Leipzig, 1914. 713.
