Századok – 2007

TANULMÁNYOK - Velkey Ferenc: Batthyány Lajos Széchenyi látószögében (I. Közelítések) III/557

BATTHYÁNY LAJOS SZÉCHENYI LÁTÓSZÖGÉBEN 571 végben, s csak a cenzor igénye miatt vette kelletlenül tudomásul azt, hogy kimaradnak írásából. A történések 1843. december 9-31. között zajlottak, amikor is Széchenyi a Két garas című cikksorozatának huszonnegyedik részét, azaz zárókövét papírra vettette, és az a Jelenkorban (dec. 24. és 31.) megjelent. Éppen azért jött ki két darabban ez a cikk, mert a vizsgált sorokat még az utolsó pillanatban is javítgatni kellett. Széchenyi a sorozatában mindvégig körültekintően figyelt az „előadásmódra," annak közvetlen politikai funkciót szánt. „Soha nem vágytam tisztábban s megfoghatóbban írni, mint jelen esetben; mert soha nem feküdt annyira lelkemen, megértetni és felhozott okaim diadalát tapasztalni, mint ma." - írta erről az egyik számban. Reprezentálni igyekezett a Jó modort" és a „helyes taktikát," azt, amit Kossuth eljárásában rendszeresen hibáztatott. Több cikket például csak annak a kérdésnek szentelt, hogy óvatos körmönfontsággal igazolja, hogy a súlyosabb terhet vállaló nagybirtokosoknak is érdekükben áll a telekdíj fizetése. Nem véletlenül magyarázott annyit a javaslat körül, hiszen az „ellenetek, ha kell" kossuthi formulájával szemben itt volt az alkalom arra, hogy bebizonyítsa: „csábítással", hideg „haszon- és érdekkimutatással" lehet eredményt elérni, nem pedig politikai nyomással, az érzelmek felkorbácsolásával; szerinte ugyanis az vezetett a háziadó közös vállalásának bukásához. Konkrét tervének első közlése (aug. 17. - Adó VII.) előtt amúgy már tanulmánynyi vitacikkek sokaságában (1843. márc. 9-től - Nyilatkozat I-IL, Mély számoló tanítványom I-IL, Adó I-VI.) bírálta „a pesti hírlapi párt s kivált annak «névszerinti» vezére" hibás adóügyi „modorát." És csak ezután következett a 24 részes monumentális publikációfolyam. Maga a terv nem volt annyira bonyolult, mint amennyire azt Széchenyi terjengősen fejtegette, csak összetett, úgyhogy jellemző módon Kossuth Telekdíj című vezércikkében igen röviden és pontosan össze tudta foglalni.43 E bő háromnegyed éves agitáció utolsó üzenetnek természetes, hogy Széchenyi nagy jelentőséget tulajdonított. 1843. dec. 13-án keltezett levelével együtt küldte el Pozsonyból titkárának, Tasner Antalnak a kész írást, amelynek az utolsó előtti bekezdésében szerepelt Batthyány neve: „És most elvárom mit mondanak az oppositio zászlója alatt álló haladás barátjai. Mert ha tervemet (ellenzik vagy hallgatással veszik még gr. Batthyány Lajos, Deák Ferenc, Klauzál Gábor, Gr. Teleky László, B. Eötvös József, gr. Ráday Gedeon, Bezerédi István, Szentkirályi Móritz, Beöthy Ödön, Wenkheim Béla, Esterházy Mihály, Esterházy József is) akkor - várni fogok;" A gesztusnak egyértelmű felhívó 43 Az idézett hely: Két garas IV Jelenkor, 1843. augusztus 31.; A konkrét utalásokra: Mély számoló tanítványom III., Adó I., Két garas I—III. A Jelenkor márc. 9. - dec. 31. közötti számai mellett lásd a kapcsolódó vitaanyaggal együtt: SzIÖM 6/1. 430-661. és SzIÖM 6/2. 3-424.; Kossuth összefoglalása: PH, 1843. dec. 24. A terv szerint az ország minden holdja után befizetett évi két garas (tehát a birtokosokat is terhelné) az országgyűlésnek felelős kincstári hivatal kezelésében egy 100 millió forintos kölcsön évi kamatát és törlesztését biztosítaná. A kölcsönből kilencvenmilliót a birtokosok kapnának meg évi 5%-os kamat mellett, a fennmaradó rész pedig a közcélokat szolgálná. A tervre (elemzése, rekonstrukciója) és sorsára lásd: Orosz István: Széchenyi kétgarasos terve. Debrecen, 1979.; Orosz István: Széchenyi telekdíj-terve és Kossuth. In: Uő.: Széchenyi és kortársai. Válogatott tanulmányok a reformkorról. Debrecen, 2000. 89-104.; Bővebben: Viszota Gy., 1927. 158-174. és Viszota Gy., 1930. 16-51.