Századok – 2007
TANULMÁNYOK - Velkey Ferenc: Batthyány Lajos Széchenyi látószögében (I. Közelítések) III/557
572 VELKEY FERENC funkciója volt; Széchenyi nyilvános állásfoglalást várt az ellenzék legfőbb tekintélyeitől. Az eredeti verzió még valamiféle hierarchikus sorrendben nevezte meg az általa megszólítandók (és ezzel megtiszteltek) körét, s nem véletlen, hogy a „centrum-koncepció" egykori kulcsszereplői: Batthyány Lajos és Deák Ferenc voltak az első két helyen. Következő levelében (dec. 15.) „gr. Esterházy Kázmér és Palóczy László" neveivel egészítette ki az immár alfabetikusnak gondolt névsort, s azt is egyértelművé tette, hogy kiket (pl. Kossuth, Batthyány Kázmér) nem akart megtisztelni „szántszándékkal" kihagyva őket. Következő (dec. 16.) levelében tovább finomította a szöveghelyet a „kik közt szinte csak elvbarátokat tisztelek, csak hogy haladási - modorom más" részlet betoldásával, majd (dec. 21.) még két nevet (Szapáry Miklós és Antal) csatolt."44 Batthyány neve tehát nem egyedül állt volna ebben a cikkben, mégis különösen fontos lehetett Széchenyi számára az ő nyilvános megszólítása, mert bár már júliustól elkezdte megdolgozni „a két garas" tárgyában, de az eredményt még december végén sem érezte teljesen kielégítőnek. Batthyány először „quasi elutasította," de utána megerősítette a javaslattevőt, hogy „számíthat rá." Széchenyi erről az örömteli hírről július 20-án tudósította titkárát - „érintkezésbe tettem magamat sub rosa Batthyányi Lajossal stb. Ezek meg vannak a dolognak nyerve", de utóbb (aug. 13.) amellett, hogy „elv szerint" őt és Telekit mellette állónak látta, nem tudta, hogy „hogy vajon nem fognak-e később nehézséget okozni." Ezzel a bizonytalansággal méregette még decemberben is („inkább több veszteséget fog okozni, mint amennyit használ"), s eléggé szkeptikusan vette tudomásul („meglátjuk"), mikor a főrendi ellenzék vezére újra „pártolását" ígérte.45 Ilyen körülmények között sokat ért volna Széchenyinek, hogyha Batthyány a felhívásra reagálva egyértelműen (s akár a nyilvánosság előtt is) támogatásáról biztosítja. Végül azonban a névsor a Jelenkorban azért nem jelenhetett így meg, mert Havas József cenzor a név szerinti említést „személyeskedésnek" fogta fel, s törlését igényelte. Széchenyi ezután kétszer is elküldte Tasnernek a végleges, már neveket nem tartalmazó változatot. Jól mutatja kapcsolódó kommentárja, hogy mennyire sajnálta az eredeti személyesebb felhívó-üzenet elvesztését: „Ej be bosszantó. [...] tehát hagyjuk ki a neveket [...] Ez ellen az ebadta Tótnak [értsd. Havas József cenzornak] csak nem lesz kifogása? Mert hiszen akkor meg volna csorbítva egész taktikámnak ékköve."46 44 A kapcsolódó szöveg-alakulási történetet röviden összegezte Viszota Gyula. SzIOM 6/2. 265. 1. jegyzet. A hivatkozott és idézett forráshelyek: Széchenyi levelei Tasner Antalnak 1843. dec. 13-21. SzIL III. 205., 207., 208. és 212. Valószínűleg nemcsak azért egészítette ki a névsort mágnásokkal, mert az ő támogatásuktól tervének nagyobb társadalmi elfogadottságát remélte, hanem azért is, mert egy névtelenül megjelent elemzésben egyikük pártolólag mutatta be a tervet. Széchenyi ezt nyilvánosan megköszönte, s itt minden bizonnyal el akarta találni a számára ismeretlen szerző nevét. Kossuth az utolsó cikk végére ígérte a nevet, de a harmadik, befejező közlemény végül nem jelent meg, s így ez is elmaradt. Lásd: PH, 1843. szept. 28., okt. 9. Gróf Széchenyi István ur „két garas" czimű tervének taglalatja. I-IL; SzIÖM 6/2. 110-122. és 234. 45 A december 24-25-i két bejegyzésnek közvetlen apropója lehetett a „két garas" utolsó részének a 24-én megjelent első fele. SzIN 1015., SzIN5. 735., 740. 789-790.; SzIL III. 175., 178. Lásd még. Molnár A, 1996. 90-91. 46 Széchenyi levelei Tasner Antalnak 1843. dec. 25. és 26. Az idézett hely: SzIL III. 217. Az első (dec. 25-i) levélben Kiss Márton,, Széchenyi írnoka kézírásában olvasható a végleges verzió, ami meg
