Századok – 2007

TANULMÁNYOK - Velkey Ferenc: Batthyány Lajos Széchenyi látószögében (I. Közelítések) III/557

570 VELKEY FERENC volna belőlük Batthyány Lajos neve. S ez tulajdonképpen meg is történt azáltal, hogy Széchenyi félretette a tervezeteket. Helyettük egykori barátja példáját fölhasználva a Wesselényi és Kossuth című cikksorozatban utasította el az oppozíció egykori (1830-as évek) és jelenlegi (1843) szerinte „daccal követelő", „ujjhúzó", „terrorista" politikáját.38 Mint ahogy 1846-47-ben úgy tehát 1842-43-ban sem „mondta ki" nyilvánosan véleményét Batthyányról, s témánk szempontjából ennek azért van jelentősége; merthogy vele kapcsolatban soha máskor sem tette meg. A két időszak között megjelent vitairatoknak is csak egyes kéziratlapjai őriztek meg egy-két oldalvágást az ellenzéki főúrról (pl. „Téveszme - és LB et Co.").39 Az egyetlen Batthyányra érthető szöveghely pedig igen-igen enyhe és áttételes. A szentgróti levél elemzése XIII. cikkében azokra, kik „komolyra vont képekkel, 's olyannyira igazságos haragot villámló szemekkel" büntetik a kormányiakat, azaz a „többnél több nagy szakállú magyar Horatius Cocles"-ekre, tett célzást — minden valószínűség szerint joggal — rá vonatkoztatta Viszota Gyula, az 1840-es években megjelent Széchenyi vitairatok gondozója.40 Széchenyi tehát nemes egyszerűséggel kihagyta Batthyányi a nagy nyilvánosság előtt általa bírált (néha dicsérettel kritizált) ellenzéki hangadók/vezetők közül.41

Különösen azért szembetűnő ez a bánásmód, mert Wesselényi megkapta a „magáét" egy durva cikksorozatban, Deák politikai szerepét (helyzetét) Széchenyi hosszas kritikus/megosztó elemzés tárgyává tette, Bezerédyt nyilvánosan megbántotta, Kossuthot visszatérően a személyeskedéstől sem mentes tollharcban ostorozta, s többek között Pulszkyt, Trefortot, Eötvöst, Szalayt, Rosty Zsigmondot, Balogh Jánost egy-egy rövidebb oldalvágással (néha kétes dicsérettel) a nyilvánosság elé citálta.42 Batthyányi viszont — az ő szándéka szerint és nem a cenzúra jóvoltából — „megkímélte", annak ellenére, hogy ő lett az általa rendre megtámadott országos ellenzék vezetője, összefogója. Egy érdekes példával (lényegében ellenpéldával) illusztrálhatjuk, hogy mennyire tudatosan alakította ki a polemizáló gróf a reformellenzék politikusaira vonatkozó üzeneteit. Egyrészt azért nevezzük az esetet ellenpéldának, mert ekkor pozitív összefüggésben nevezte volna meg Batthyány Lajost, másrészt pedig azért, mert akarata szerint benne hagyta volna nevét (a neveket) a szö-Viszota Gyula túlemelő címkézése a kéziratos hagyatékon is megmutatkozik MTAK Kt. SzGy K/280. 37-56. 38 I-X. A Jelenkor 1843. január végi (22., 25, 27, 29.) és február elejei (2, 5, 9, 12, 16. és 19.-Í) számaiban. A kapcsolódó vita-anyagokkal kiadva: SzIÖM 6/1. 280-418. Bővebb elemzés: Velkey Ferenc: Egy barátság „átértelmezése" - Széchenyi István hírlapi cikkei Wesselényi Miklósról. In: Wesselényi emlékülés. A Kölcsey Társaság füzetei 8. Szerk.: Takács Péter. Fehérgyarmat, 1996. 79-105. 39 Az idézett rész (a Czégér II. oldallapjáról) eredetileg: „És most kérdem kié a hiba, ha nem cselekszünk így? Irrbegriffe - und L[ouis] B[atthyányi] et Co." SzIÖM 6/2. 377. 3. jegyz. Lásd még uo. 86, 94. iU. SzIÖM 6/1. 177, 185. és jegyzeteik. 40 Jelenkor 1845. aug. 10, SzIÖM 6/2. 604.

1. jegyz. Egyébként e helyütt Széchenyi fogalmazványa nem tartalmaz semmilyen utalást. 41 MTAK Kt. SzGy K/280. Széchenyi meg nem jelent cikkei. 37-56. Eszme töredékek. 42 Mivel ezeket a szövegeket itt részletesen nem elemezzük, ezért csak az összefoglaló forráskiadványban jelöljük meg a legfontosabb forráshelyeket: SzIÖM 6/1. 292-320, 541-595.; SzIÖM 6/2. 130, 449^157, 508-533, 583-606, 637, és 640.