Századok – 2007

TANULMÁNYOK - Velkey Ferenc: Batthyány Lajos Széchenyi látószögében (I. Közelítések) III/557

BATTHYÁNY LAJOS SZÉCHENYI LÁTÓSZÖGÉBEN 569 1847 elején Politikai programm töredékek címen jelent meg.33

A mű kéziratlapjai Batthyány közvetlen érintettségéről tanúskodnak. A jegyzetek között egyszer így elemezte az ellenzékben elterjedt — mint tudjuk: Deák képviselte — véleményt a programadásról: „nem írhatunk programmot, mert ha általjános, még a püspökök is aláírják - - ha igen speciális, már B. Lajos és Kossuth sem."34 Egy másik jegyzetlapon fölidézte egy Batthyányval lefolytatott vitázó beszélgetését, s fogalmazványa alapján az is kiderül, hogy a „mily joggal bitorolják a vezető szerepet?" költői kérdést Batthyányra és Deákra értette.35 A további példák sorjázásától eltekinthetünk, hiszen számunkra a végeredmény a fontos: Batthyány Lajost egyetlen egyszer sem említette müvében, s még csak áttételes utalást sem tett rá.36 Ezzel a szituációval párhuzamba állítható az 1842-43 fordulójához köthető néhány hónapos Széchenyi-Batthyány válság. Akkoriban Széchenyi az ellenzék általános irányát taglaló cikkek írásába fogott, s ezekben retorikailag fontos helyeken szerepelt volna Batthyány Lajos neve. Az oppositio című terve végén például azt poentírozta ki („Mily mély modor"), hogy Batthyány „minden évbeni diétát" követel Pesten, de az országgyűléseket „dacossága" által „iszonytatóvá" tenné. Máshol egy képzeletbeli beszélgetést rögzített egy orvossal, akinek arra a felvetésére, hogy „nem kellene újságot olvasnia, mert izgalomba hozza", így válaszolt: „Deák és B Lajos stb. tettek beteggé." Egyik jegyzetében pedig azért nevezte, „ismert és nagyon független kapacitásnak", hogy ezzel is megerősítse a tőle idézett Kossuth minősítést: „szélhámos, vagy kontár." Valójában ezekre a szövegekre nem illik Viszota Gyula minősítése: „nem megjelent cikkek," mert ezek olyan (vegyesen német és magyar nyelvű) ötletek, a naplóban föltűnő Batthyány-kép jellegét és esetlegességét tükröző gondolatfüzérek, amelyeket egy konkrét cikk érdekében még ki kellett volna dolgozni, meg kellett volna rostálni.37 Feltételezésünk szerint az utolsó fázisban kihullott 33 A mű keletkezéstörténetére lásd:

Viszota Gyula: Széchenyi Politikai Programm-töredékeinek keletkezése és hatása. Történeti Szemle, 1916. 64-97. ill. Velkey Ferenc: Egy „pártnélküli pártcímke"Széchenyi István progresszista politikai önmeghatározásának hátteréhez. In: Széchenyi Magyarországa és Európa. Szerk és szerk. biz.: Pelyach István, Kőrösiné Merkl Hilda, Simon V Péter, Budai Miklós. Széchenyi Társaság [Bp.], 2004. 32-54. Arra, hogy ez a megjegyzés Deák alapálláspontját követte-kritizálta a legmarkánsabb példa az ő 1845. nov. 30-án kelt Kossuth Lajosnak írt többször közölt, rendszeresen idézett levele. Legutóbbi, a kéziratot követő kiadása: Deák Ferenc: Válogatott politikai írások és beszédek I. 1825-1849. Vál. s. a. r. és jegyz: Molnár András. Bp., 2001. 463-467. 34 MTAK Kt. SzGy K/274 198. 35 SzIOM 6/2. 705. és 4. jegyzet. A rövid beszélgetés: „Luis Batthyány: Nur dann werden sie mit uns transmissiren, wenn Opp. in 2 Häusern grösser. Ich: Elcsapnak." Közli: viszota Gy, 1916. 76. 36 Lásd még SzIÖM 6/2. 698., 703. és jegyzeteik. Azt persze természetesnek tekinthetjük, hogy Széchenyi az anyaggyűjtés közben szenvedélyesebb volt, s a neveket tekintve konkrétabb. A program-töredékek fogalmazványai nyomán Viszota Gyula joggal állapíthatta meg általánosítóan: „így megtudjuk, hogy Batthyány Lajos, Batthyány Kázmér, Teleki László és női társaságuk, továbbá Szentkirályi Móricz, Ráday és a «rossz maghintő» Kossuth Lajos azok, akik ellen támad, akiknek tetteit kárhoztatja." S ezeken kívül még több (a műből kimaradt, vagy csak érintett) ellenzéki politikus neve tűnik föl a jegyzetek között: Deák E, Pulszky E, Trefort Á, Vay K, Wesselényi M., Zichy O., stb. Azonban, mint alább igazoljuk, Batthyány Lajos ügye bonyolultabb volt. Vö. Viszota Gy., 1916. 77. és MTAK Kt. SzGy K/274 193-211. 37 Az idézett megjegyzések is (Az oppositio; Szemle) eredetileg kétnyelvűek. Még egy további kritikus megjegyzés olvasható az „Unser Vis-à-vis mit der Regierung. 1842" című kéziratban.