Századok – 2007

TANULMÁNYOK - Velkey Ferenc: Batthyány Lajos Széchenyi látószögében (I. Közelítések) III/557

568 VELKEY FERENC kortársi vélekedések szerint is Batthyány „gyűlölte" a kancellárt), másrészt viszont oldani is igyekezett azt az egyoldalú képet, amely a kormányzatban a magyar reformellenzékről meggyökeresedett.30 Egy különleges forrás igen sajátosan mutatja meg, hogy Széchenyi milyennek látta (külsőleg) Batthyányi Lajost, és hogyan ábrázolta. A Gyáralapító Társaság egyik (feltehetően választmányi) ülésén miközben jegyzetlapján rendszeretően listázta a szembenálló politikai csoportokat — balra elhelyezve a konzervatív oldalt (Fröhlich, Luka, Dessewffy, Ullmann); jobbra elhelyezve a reformellenzéket (Batthyány, Kossuth, Teleki, Szentkirályi) — rajzolgatni kezdett a középen (valószínűleg „előlülő"), s önmagát nyilván középen is „érző" gróf. A téma kezdetben az egész csoport lehetett (két általunk nem azonosítható portrét is leskiccelt), de úgy tűnik, hogy végül csak a Batthyány-téma ragadta magával. Összesen öt kísérletet tett a gróf hiteles ábrázolására, s végül az ötödik, legkidolgozottabb, valóban jól sikerült változat alá oda is írta, mint aki bevégezte munkáját: „Német újvári gr. Batthyány Lajos" Nem karikatúrát készített, hiszen nem figurázta ki a Batthyányra jellemző karakterjegyeket, hanem megpróbálta felépíteni azokat, és hűen megjeleníteni politikustársát. Nyilván a Batthyány-ikonográfia szempontjából nem számottevő Széchenyi jegyzet-portréja, de összevetve az egykorú ábrázolásokkal úgy tűnik, hogy egészen jól megragadta (persze egy „kényelmes" oldalnézetből) a figura lényegét. Széchenyi látószöge szempontjából a levonható következtetés: itt is Batthyány lett a fő témája.31 Az anyagot áttekintve egy látványos hiány fedezhető fel. A jegyzeteiben sűrűn Batthyány Lajossal foglalkozó gróf „kihagyta" őt nyilvános irataiból. Pedig lett volna késztetése arra, hogy „kiírja" magából feszültségeit. Egy ízben (1846. ápr. 8.) Wenckheim Bélának például indulatosan odavetette: „én nemsokára kimondom, hogy Batthyány Lajos erősebben gyűlöli Apponyit, mint szeretné a hont." S ha volt is némi provokáció e kijelentésben, mégis egyértelműen jelzi: megfogalmazódott Széchenyiben a szándék, hogy szélesebb körben értelmezze („kimondom") politikustársa karakterét, fölfogását.32 E konkrét elszánásból is eredhetett, hogy nemsokára (ápr. 21.) hozzákezdett az ellenzéket legélesebben bíráló újabb vitairatához, ahhoz, amely néhány jellegváltozás után 30 Széchenyinek az Apponyihoz írott levélfogalmazványai megtalálhatók az MTAK Kt, SzGy-ben, (K 193/22-98.) ezek egy-egy darabja korrekten publikált (Viszota Gy., 1930., SzIL III., SzIVM IL), de a kiadottak zömének közzététele igen pontatlan, sőt olykor félrevezető (Marczali Henrik: Magyar Államférfiak vallomásai. Széchenyi kiadatlan levelei Apponyi Györgyhöz. Pesti Napló, 1828. jún. 24. ül. Adatok II.) Apponyi György Széchenyinek küldött leveleinek zöme szintén az MTAK Kt. SzGy-ben (K 202/44-56.) kisebb részük a MOL Széchényi család levéltára. Széchenyi István Gyűjtemény, 10-11. csomójában található. Egy részük kiadva ill. kivonatolva megjelent. 31 MTAK Kt., SzGy K/290/145. Vö.: Rózsa György: Batthyány Lajos ikonográfiája. In: Batthyány Lajos gróf első magyar miniszterelnök emlékezete, „...minden hazám javára, ami csekély erőmből kitelik..." Szerk.: Körmöczy Katalin. Bp., 1998. 207-237., 1-11. kép. 32 SZIN6. 356. Azért érezzük provokációnak, mert Wenckheim folyton változó politikai kötődése éppen ekkor Batthyány felé erősödött. A naplószöveg folytatódó — eredetileg már német nyelvű, azaz nem Wenckheimnek elmondott, hanem magának rögzített — része fejezi ki az indulatot (magyarul: SzIN 1107.): „Nemsokára kirobbanok. Batthyány Lajos és az ő két spiclije [valószínűleg a Zichy nővérek] tették őt [mármint Apponyit] oly gyűlöletessé." Az „Ich werde bald ausbrechen" kifejezés is arra utalhat, hogy végre ki akarja vetni (ki akarja írni) magából a kapcsolódó feszültséget.