Századok – 2007

TANULMÁNYOK - Molnár András: Batthyány Lajos gróf és Deák Ferenc kapcsolata a reformkorban III/533

BATTHYÁNY LAJOS GRÓF ÉS DEÁK FERENC KAPCSOLATA A REFORMKORBAN 549 séget nyújtson a királyi előterjesztésekre adandó országgyűlési válaszfelirat megfogalmazásához. Pulszky Ferenc örökítette meg emlékirataiban, hogy Deák éjjel „bezárkózott Klauzállal, s nekiült a munkához, s megírta a remek válaszfeliratot; természetesen titokban kellett maradni, hogy ez nem az országgyűlés bizottságában készült."78 A válaszfelirat Kehidán készített szövegét Pozsonyban csupán kisebb kiegészítéssel látta el az alsótábla, és a főrendek is csak a megfogalmazás élén igyekeztek tompítani, ezért az országgyűlés 1843. július 12-i országos ülésén elfogadott válaszfelirat lényegében Deák Ferenc munkájának tekinthető.79 Miután 1843 tavaszán a nemesség többsége országszerte megtagadta az adóviselés tervezett bevezetését, illetve a Deák és Batthyány által is támogatott háziadó elvállalását, és csupán tizenhét vármegye iktatta azt a követutasításai közé, a kedvezőtlen utasítási arány mellett a liberálisok nem vehették közvetlenül tárgyalás alá a közteherviselés kérdését. Ebben a helyzetben Széchenyi István ajánlotta a megoldást: oly módon javasolta a közteherviselés elfogadását, hogy az ország összesen 62 millió hold földje után holdanként két garast szedjenek be az államkasszába, ezt a nemesek is kötelesek legyenek fizetni, az így befolyt összegre pedig vegyenek fel kölcsönt, majd e keret felhasználásáról az országgyűlés döntsön. Széchenyi a telekdíj tervének elfogadásához mind az ellenzék, mind a kormánypárt támogatását igyekezett megszerezni, és 1844 tavaszán kikérte róla Deák Ferenc véleményét is.80 Deák azt javasolta Széchenyinek, hogy találkozzanak húsvétkor Batthyánynál Ikerváron. Széchenyi ezt elfogadta, bár Deáknak írott levelében megjegyezte: „Batthyány Lajossal nem tudom, hogy vagyok; külsőleg egy nap jól, egy nap sehogy se".81

Batthyány először egy szót sem szólt, amikor Széchenyi megmutatta neki Deák levelét, utóbb mégis ráállt Deák ajánlatára, így azután 1844 húsvétján (április 7-8-án) létrejött Ikerváron Deák, Széchenyi és Batthyány találkozója. Itt, miközben hosszan mérlegelték a közteherviselés elfogadásának jövendőbeli esélyeit és az országgyűlésen e tárgyban kinevezett bizottság munkájának várható eredményeit, Batthyány kijelentette: „Ha megfosztanak ama illúzióimtól, hogy Magyarországból lesz valami, tüstént felhagyok mindennel". Széchenyi elégedett volt az ikervári megbeszéléssel; Batthyány szövetséget ígért az országgyűlési bizottságban.82 78 Pulszky

Ferenc i. m. 1. köt. 165-166. (Vö. Ferenczi Zoltán 1904. 1. köt. 402.), Nedeczky István: Deák. A képviseleti alkotmány megalapítása. Bp., 1876. 176-177., MOL N 119. Fasc. 65. No. 9470. (Pozsony, 1843. június 7.), Fasc. 66. No. 9476. (Pozsony, 1843. június 8.), vö. Takáts Sándor: Deák Ferenc és a titkosrendőrség. In: Uő: Emlékezzünk eleinkről. Bp., é. n. 548. 79 VaML Országgyűlési iratok gyűjteménye. Az 1843/1844. évi országgyűlés iratai. [Nyomtatvány. Pozsony, 1843.] 1. köt. 13-16. Az 1843. július 12-i, 21. országos ülés írásai, 36. sz. Közli: Molnár András 2004. 85-90., vö. Ferenczi Zoltán 1904. 1. köt. 402-403. 80 Zichy Antal:

Gróf Széchenyi István hírlapi cikkei. Bp., 1894. 2. köt. 1-263. 81 Majláth Béla:

Gróf Széchenyi István levelei. Bp., 1891. (a továbbiakban: SZIL) 3. köt. 262-265. (Deák Ferenc 1844. március 4-i levele Széchenyihez és Széchenyi március 13-i levele Deákhoz), uo. 269. (Széchenyi március 25-i levele Deákhoz), uo. 273. (Széchenyi április 4-i levele Tasner Antalhoz). 82 SZÍN 6. köt. 52. (vö.

Gergely András i. m. 276-277.), SZIL 3. köt. 274. (Széchenyi április 13-i levele Tasner Antalhoz).