Századok – 2007
TANULMÁNYOK - Molnár András: Batthyány Lajos gróf és Deák Ferenc kapcsolata a reformkorban III/533
550 MOLNÁR ANDRÁS Röviddel a pozsonyi diéta befejezése előtt, 1844. október 28-án jelentette a császári titkosrendőrség, miszerint a főrendi ellenzék immár rendszeresen hangoztatja, hogy lehetetlenség ugyanannak a kormánynak Magyarországon alkotmányosan, egyidejűleg az örökös tartományokban pedig korlátlanul uralkodnia. A kormánytagok felelősségét szintén felvető ellenzéki főnemesek — állítólag — összeállították az eljövendő kormány lehetséges névsorát is, és Deákot jelölték a belügyminiszteri posztra, Batthyány Lajosról és több mágnásról pedig úgy nyilatkoztak, mint akik a felelős nemzeti kormány élén fognak majd ragyogni.83 Dacára annak, hogy Deák az országgyűlésről való távolmaradásával gyakorlatilag elvesztette korábbi irányító szerepét, az ellenzék körében még mindig akkora volt a nimbusza, hogy nélküle Batthyány Lajos gróf is elképzelhetetlennek tartotta a pártalakítást és a programalkotást. Ezért amikor 1845. november 18-án Pesten összeült az ellenzék vezérkara, Batthyány és a Pest megyei Szentkirályi Mór mellett a — betegeskedése miatt — távollévő Deák Ferencet bízták meg azzal, hogy az egységes politikai irányvonal kialakítása érdekében összegezzék az ellenzék előtt álló teendőket. Az oppozíció szervezkedéséről beszámoló titkosrendőri jelentés hangsúlyozta, hogy általános vélemény szerint „Deák lenne az egyedüli, akinek más ellenzékiek rivalizálás nélkül alávetnék magukat".84 Az oppozíció általános igényét — sőt határozott kívánságát —, hogy tudniillik költözzön Pestre, álljon az ellenzék élére, és vegyen részt a liberális program kidolgozásában, Batthyány, Szentkirályi és Kossuth Lajos is levélben hozta Deák tudomására.85 Az ellenzéki vezetők Deák személyében elsősorban a korábbi évek sikeres taktikusát és mesteri kodifikátorát, valamint az ország első számú, köztiszteletben álló erkölcsi tekintélyét kívánták látni a párttá szerveződő liberális tábor élén. Deák azonban politikai borúlátása és betegeskedése miatt visszautasította a felkérést. Álláspontját Batthyánynak, főként pedig Kossuthnak részletesen is megindokolta. A Pestre költözést azzal hárította el, hogy szerény jövedelme nem teszi lehetővé a hosszabb fővárosi tartózkodást. „Batthyánynak tegnap írtam, s néki megírtam, hogy a programot lehetőnek nem tartom" - tájékoztatta Deák 1845. november 30-i levelében Kossuthot, azt is nyíltan bevallva, hogy a reménytelenség már rég eluralkodott rajta, és legfeljebb a „becsület és kötelesség" parancsára hallgatva kész rövid időre Pestre utazni, és a „siker reménye nélkül" is részt venni az ellenzéki mozgalom szervezésében.86 83 MOL N 119. Fasc. 73. No. 11.050., vö. Károlyi Árpád: Németujvári gróf Batthyány Lajos első magyar miniszterelnök főbenjáró pöre. Bp., 1932. 1. köt. 596-597., Takáts Sándor: Politikai konventikulumok és titkos konferenciák az országgyűléseken. In: l/ő: Kémvilág Magyarországon. Bp., [1932.] 2. köt. 161-162., Takáts Sándor: Politikai séták Pozsonyban. In: t/ő: Magyar küzdelmek. Bp., é. n. 2. köt. 447. 84 MOL A 105. Inf. prot. 1845. december 13. (42. ülés) 18. p., december 20. (43. ülés) 18. p., vö. Kossuth Lajos az utolsó rendi országgyűlésen 1847/1848. (Kossuth Lajos Összes Munkái XI. köt.) (Sajtó alá rend. Barta István) Bp., 1951. (a továbbiakban: KLÖM XI. köt.) 248., Varga János: Batthyány és a jobbágyfelszabadítás. In: Századok, 1982. 6. sz. (a továbbiakban: Varga János 1982.) 1193. 85 Ferenczi Zoltán 1904. 2. köt. 18-23. 86 Váczy János i. m. 163-171. (Deák levele Kossuth Lajoshoz, Kehida, 1845. november 30., vö. DFVM 1. köt. 463-468.)
