Századok – 2007

TANULMÁNYOK - Molnár András: Batthyány Lajos gróf és Deák Ferenc kapcsolata a reformkorban III/533

542 MOLNÁR ANDRÁS lása is gyakorlatilag a Deák által felállított ellenzéki alapelveket ismételte meg: „Első az, hogy király és kormány nem egy, második, hogy senki szóval hűtlensé­gi bűnt el nem követhet."37 (Batthyány utóbbi beszédét a császári titkosrendőr­ség már az előkészítés időszakában, 1839 decemberében Deák nevével, illetve elveivel hozta összefüggésbe.)38 Dacára a Batthyány által eredményesen összefogott, ám a felsőtáblán mind­végig kisebbségben maradó mágnásoppozíció kitartó próbálkozásainak, a főren­dek többsége rendre leszavazta az alsótábla liberális szellemű felirati javaslata­it. Deákék hónapok múlva, többszöri eredménytelen üzenetváltás után vissza­vonulásra kényszerültek, ám taktikájuk lényege Ráday lemondása után sem változott. Az alsótábla magáévá tette Deák módosított indítványát is, miszerint a szólásszabadság korábbi sérelmeinek orvoslása és az elítéltek rehabilitálása előtt nem kezdenek érdemi tárgyalásokba. Az erőviszonyok azonban mind ki­egyenlítettebbekké váltak, és félő volt, hogy Deák elveszti a többség támogatá­sát. Deák fokról fokra engedve, mesterien vezényelte az ellenzék visszavonulá­sát, így sikerült elérnie, hogy a szólásszabadság sérelme mindvégig napirenden maradjon. Miközben következetesen ragaszkodott a sérelmi felirat elveihez, a rendek beleegyeztek az újoncmegajánlás tárgyalásába, azt azonban kikötötték, hogy a szólásszabadsággal kapcsolatos felirat elfogadásáig semmit sem terjesz­tenek fel.39 A felsőtábla 1840. április 2-i ülésén Batthyány Lajos szintén csatlakozott a rendi ellenzék taktikáját követő válaszfelirati javaslathoz. Batthyány ekkor — általános szokásától eltérően — szinte vezérszónokként, a főrendi ellenzék kö­zül elsőként emelkedett szólásra. A kormánnyal szembeni bizalmatlanságának adott hangot, kijelentve, hogy az országgyűlés az újoncmegajánlással csak azt a kormányt támogathatná, mely tiszteli a nemzet jogait, betartja a törvényes korlátokat, és önkényével nem sérti meg az alkotmányt. A mostani kormánytól azonban, mivel az sérelmet sérelemre halmoz, az országgyűlésnek nemcsak joga, de kötelessége is volna minden támogatást megtagadni. Összhangban a köznemesi ellenzék Deák által irányított taktikájával, Batthyány azt javasolta, kapjon a kormány egy utolsó lehetőséget, és a nemzet nagylelkű újoncfelajánlá­sa döbbentse rá rég elfelejtett kötelességére.40 Deák taktikája végül — mint ismeretes — eredményesnek bizonyult, és a kormány, különös tekintettel az időközben kiéleződött nemzetközi helyzetre, en­gedményekre kényszerült. Mivel attól lehetett tartani, hogy a Habsburg Monar­chia belesodródhat egy közel-keleti fegyveres konfliktusba, az udvarnak égető szüksége volt a magyarországi adóra és újoncokra. Feltehetőleg ez a körülmény 37 Országgyűlési Tudósítás 1839-1840. [Kézirat] (Szerk. Stuller Ferenc) Pozsony, 1839. 67. sz. 608. p., Vö. Szerencs János: 1839-ik évi országgyűlési jegyzetek. Bp., 1878. 221. 38 MOL A 105. Magyar kancelláriai levéltár. Informationsprotocolle der Ungarisch-Sieben­bürgischen Sektion (a továbbiakban: Inf. prot.) 1839. december 24. (78. ülés), vö. Bártfai Szabó Lász­ló: Adatok gróf Széchenyi István és kora történetéhez 1808-1860. Bp., 1943. 1. köt. 356. 39 Ferenezi Zoltán 1904. 1. köt. 259-274., Erdmann Gyula 2004. 58-61., Pajkossy Gábor 2006. 29-38. 40 1839-ik évi június 2-kára rendeltetett magyar országgyűlésen a méltóságos főrendeknél tar­tatott országos ülések naplója. Pozsony, 1840. 317-318. Közli: BLRB 46-47.

Next

/
Thumbnails
Contents