Századok – 2007
TANULMÁNYOK - Molnár András: Batthyány Lajos gróf és Deák Ferenc kapcsolata a reformkorban III/533
542 MOLNÁR ANDRÁS lása is gyakorlatilag a Deák által felállított ellenzéki alapelveket ismételte meg: „Első az, hogy király és kormány nem egy, második, hogy senki szóval hűtlenségi bűnt el nem követhet."37 (Batthyány utóbbi beszédét a császári titkosrendőrség már az előkészítés időszakában, 1839 decemberében Deák nevével, illetve elveivel hozta összefüggésbe.)38 Dacára a Batthyány által eredményesen összefogott, ám a felsőtáblán mindvégig kisebbségben maradó mágnásoppozíció kitartó próbálkozásainak, a főrendek többsége rendre leszavazta az alsótábla liberális szellemű felirati javaslatait. Deákék hónapok múlva, többszöri eredménytelen üzenetváltás után visszavonulásra kényszerültek, ám taktikájuk lényege Ráday lemondása után sem változott. Az alsótábla magáévá tette Deák módosított indítványát is, miszerint a szólásszabadság korábbi sérelmeinek orvoslása és az elítéltek rehabilitálása előtt nem kezdenek érdemi tárgyalásokba. Az erőviszonyok azonban mind kiegyenlítettebbekké váltak, és félő volt, hogy Deák elveszti a többség támogatását. Deák fokról fokra engedve, mesterien vezényelte az ellenzék visszavonulását, így sikerült elérnie, hogy a szólásszabadság sérelme mindvégig napirenden maradjon. Miközben következetesen ragaszkodott a sérelmi felirat elveihez, a rendek beleegyeztek az újoncmegajánlás tárgyalásába, azt azonban kikötötték, hogy a szólásszabadsággal kapcsolatos felirat elfogadásáig semmit sem terjesztenek fel.39 A felsőtábla 1840. április 2-i ülésén Batthyány Lajos szintén csatlakozott a rendi ellenzék taktikáját követő válaszfelirati javaslathoz. Batthyány ekkor — általános szokásától eltérően — szinte vezérszónokként, a főrendi ellenzék közül elsőként emelkedett szólásra. A kormánnyal szembeni bizalmatlanságának adott hangot, kijelentve, hogy az országgyűlés az újoncmegajánlással csak azt a kormányt támogathatná, mely tiszteli a nemzet jogait, betartja a törvényes korlátokat, és önkényével nem sérti meg az alkotmányt. A mostani kormánytól azonban, mivel az sérelmet sérelemre halmoz, az országgyűlésnek nemcsak joga, de kötelessége is volna minden támogatást megtagadni. Összhangban a köznemesi ellenzék Deák által irányított taktikájával, Batthyány azt javasolta, kapjon a kormány egy utolsó lehetőséget, és a nemzet nagylelkű újoncfelajánlása döbbentse rá rég elfelejtett kötelességére.40 Deák taktikája végül — mint ismeretes — eredményesnek bizonyult, és a kormány, különös tekintettel az időközben kiéleződött nemzetközi helyzetre, engedményekre kényszerült. Mivel attól lehetett tartani, hogy a Habsburg Monarchia belesodródhat egy közel-keleti fegyveres konfliktusba, az udvarnak égető szüksége volt a magyarországi adóra és újoncokra. Feltehetőleg ez a körülmény 37 Országgyűlési Tudósítás 1839-1840. [Kézirat] (Szerk. Stuller Ferenc) Pozsony, 1839. 67. sz. 608. p., Vö. Szerencs János: 1839-ik évi országgyűlési jegyzetek. Bp., 1878. 221. 38 MOL A 105. Magyar kancelláriai levéltár. Informationsprotocolle der Ungarisch-Siebenbürgischen Sektion (a továbbiakban: Inf. prot.) 1839. december 24. (78. ülés), vö. Bártfai Szabó László: Adatok gróf Széchenyi István és kora történetéhez 1808-1860. Bp., 1943. 1. köt. 356. 39 Ferenezi Zoltán 1904. 1. köt. 259-274., Erdmann Gyula 2004. 58-61., Pajkossy Gábor 2006. 29-38. 40 1839-ik évi június 2-kára rendeltetett magyar országgyűlésen a méltóságos főrendeknél tartatott országos ülések naplója. Pozsony, 1840. 317-318. Közli: BLRB 46-47.
